Önfeledt örömmel, profikként játszottak
Utoljára módositva: 2019-05-13 18:13:11

Öt „társulat” mutatta be tudása legjavát a XIV. Diákszínjátszó Fesztiválon, melynek elsődleges célja nem csak maradéktalanul megvalósult, de jóval magasabb fokra is lépett, hiszen a diákok értéket teremtve alkottak, játékkal, szóval, szereppel.

Izgatott művészek és rendező-felkészítők nyüzsögtek a halmi kultúrotthon szombaton kora délelőtt, amely már több mint egy évtizede ad otthont a LiterArt Magyartanári Egyesület által szervezett Diákszínjátszó Fesztiválnak — annak a Szatmár megyei rendezvények között mind a mai napig egyedinek számító, megmérettetéssel ötvözött seregszemlének, mely különleges helyet vívott ki magának a diákok és tanárok szívében egyaránt. A XIV. alkalommal megszervezett rendezvényre öt „társulat” nevezett be — s talán még soha nem volt ennyire igaz a fesztivál mottója, mint most: „Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan.” Mert komolyan kell venni ezeket a mai fiatalokat — akik nem mellékesen eddig is nagyon komolyan vették magát a színjátszást, önmaguk és egymás játékát —, ugyanis mint Gaál Gyula színművész, a zsűri elnöke a díjátadó előtt fogalmazott: „Különösebben nem értékelek, mert az értékeket láttuk a színpadon — és volt bőven látnivaló!” Az már bizonyos, hogy a fesztivál megálmodóinak-szervezőinek elsődleges célja (hogy az általános iskolás korosztály közelebb kerüljön a színház világához, a színpadi formák segítségével — mozgás, zene, szép magyar beszéd — bővüljön önkifejezési kultúrájuk, fejlődjenek kommunikációs képességeik, mozgásuk és önbizalmuk) nem csak maradéktalanul megvalósult, de jóval magasabb fokokra is lépett, hiszen a diákok nem csak maguk választják ki a darabot s döntenek a személyiségükhöz leginkább illő szerep eljátszásáról, de több esetben ők is írták a történetet, életkorukon messze túlmutató éleslátással és bölcsességgel fogalmazva gondolataikat.

A fesztivál örökmozgó, fáradhatatlan szervezője, Pap Erika magyartanárnő és a házigazda Incze Lajos polgármester (nem mellesleg az idei rendezvény kizárólag a Halmi Polgármesteri Hivatal támogatásával valósult meg, mivel az alapítványi támogatási pályázatok elbírálása hetek múlva történik csak) sok sikert kívánó köszöntése után „felgördült a függöny” — és visszaléptünk majd’ kétszáz évet, a szabadságharc korába, hiszen a kölcseys KÖDIK–csapat (rájuk jellemzően) idén is komoly, s a magasszintű, morális téma mellett helyi vonatkozású történelmi előadással lépett színre. A korabeli világban Haynau „kedvenc papocskájaként” is számon tartott (s a megtorlás idején épp ezért is „példamutatóan kivégzett”) Gonzeczky Jánosnak emléket állító történet — Egy pap a forradalom viharában — remekül ábrázolta az Úr szolgálata és a nemzet szabadsága közötti tépelődést, a forradalom és a kísértő megszemélyesítése, a liturgikus szövegek, s a disszonancia nélküli, összecsiszolt játék pedig csak még kézzel foghatóbbá tették. Napjainkbeli, ám nem kevésbé fajsúlyos morális kérdéseket felvető kamaszdrámát mutattak be a halmi Fecsegő Tipegők: Szerezzük vissza Attilát! — kiáltanak fel a csapat tagjai, amikor megtudják, hogy az őket közösséggé összekovácsoló, aranymondásokkal nevelő, szinte rajongásig imádott példakép, „az egyetlen jófej felnőtt” tanáruk Izlandra megy dolgozni, sokkal busásabb fizetésért; a lázas hitetlenkedés, elkeseredés, kétségbeesés, nemengedhetjük, mileszvelünknélküle — érzelemkavalkád végén kijózanító pofonként csattan a tőlük búcsúzni készülő tanár véletlenül meghallott mondata: ‘ez is csak egy munka volt’. A dinamikus, sodró lendületű előadást nem akasztotta homokszem, a szereplők önmagukat adták, jól használva a gesztusokat, maximálisan kihasználva az apró szituációkat s megformálva az egy–két perces jelenetekben a karaktereket.

A mindentől és mindenkitől független, s a valóságot a maga kendőzetlen valóságában ábrázoló, megalkuvás nélküli művész és a benne bízó, őt nagyra értékelő mecénása találkozását vitte színre az Aprel Popp Művészeti Líceum MASZK csapata — a különös, megfoghatatlanul megfogó hangulatú darab (amelyet a főszereplőt játszó Simion Varga Anna írt!) a modern realista festészet megteremtőjeként elismert Gustave Courbet és egy montpellier-i gyűjtő, Alfred Bruyas találkozásán, beszélgetésein keresztül járja körbe, világít rá az igazi művész lényére s a művészet lényegére. Alázat és öröm — művészetet csak így érdemes csinálni s a diákok e kettőtől vezérelve játszottak. Nyüzsgő kavalkádként töltötték meg a színpadot a túrterebesi Neveletlenek, Kukás Guru című bohózatuk nem csak a félreértések komédiája, de modern társadalmunk s az elvont divatirányzatok humorral fűszerezett görbe tükre is — önfeledt játék és szórakoztatás volt, a nézők és a szereplők számára is.

Lenyűgöző, nem kategorizálható, „csak” zseniális (no meg nagyszínpadra illő) poli-monodrámával ejtette ámulatba a zsűrit a Nagykárolyi Művelődési Központ döMIk társulata, akik Matei Vişniec Cabaretul cuvintelor műve nyomán keltették életre a szavakat — sebészi precizitású filozófiai értekezéssel definiálva a ‘rossz szót’, akinek önértékelési gondjai vannak, s aki néha összekapaszkodik a ‘jó szóval’; a ‘gyengédséget’, aki zsarnokabb, akarnokabb s talán kegyetlenebb mindenki másnál; a ki nem mondott szavakat; a szerény természetű ‘hallgatást’, akinek hasznosságát soha nem ismerik el, pedig nélküle a nyelv csak hangzavar lenne; a mindig udvarias és mindig a pályaudvaron ücsörgő ‘örökkévalóságot’, aki soha nem siet, nem nyugtalan, de élvezi ha egy helyben foroghat s elveszhet a részletekben; a készséges és rokonszenves ‘reményt’, aki bár tökéletes varázsló, csak hívásra jön elő; a ‘visszatérést’, aki nélkül nem lehet élni s halálunk pillanatában is ezt adjuk a lelkünknek. A kiforrt és nagyon összehangolt előadás külön érdekessége a régi néma filmek zenei aláfestésű pantomimjátéka, mint ahogy az is, hogy a szereplők nem csak maguk választották ki a megszemélyesítendő szó monológját, de ők is fordították le magyarra, fantasztikus életérzéseket és állapotokat fogalmazva meg. „Ez már nem diákszínjátszás!” — summázta elragadtatva Gaál Gyula, a zsűri pedig úgy döntött, hogy idén alkotói különdíjakkal ismeri el a munkát — hiszen alkottak, játékkal, szóval, szereppel, mindennel. Alkotói különdíjban részesült Simionas varga Anna (MASZK), Harakály Márton (Neveletlenek), Geng Emőke (Neveletlenek), Szakaszti István (Fecsegő Tipegők), Szatmári Bánk (Fecsegő Tipegők), valamint a döMIk-társulat, akik a XI–XII osztályos kategória aranyérmét is nyakukba akaszthatták, az ezüstérmet pedig megosztva a KÖDIK és a MASZK csapata vitte haza; az V–VIII. osztályos kategória aranyérmesei pedig a Fecsegő Tipegők és a Neveletlenek lettek.

 

 

Szabó Kinga Mária

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
Downton Abbey
Ma, 18:35
Ősszel a világszerte méltán híres és kedvelt DOWNTON ABBEY sorozat világában játszódó nagyszabású mozifilm kerül a közönség elé. A Crawley család és a szolgálatukban álló elszánt személyzet a Downton birtok fennállásának legfontosabb pillanatára készülődik. Az angol király és királyné látogatásának hírére felbolydul az egész ház, botrányok, románcok, intrikák kezdenek kibontakozni, és az események olyan fordulatot vesznek, hogy hirtelen egész Downton jövője forog kockán… A filmet a sorozat alkot
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Figyelemmel követed-e az országban zajló politikai eseményeket?
Természetesen, a csapból is ez folyik
Persze, követem és egyetértek a tüntetőkkel
Dragnea és a Dăncilă-kormány mondjon le!
Nem érdekel egyáltalán a politika
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. szeptember 17.)


    KONYHA
    Hozzávalók 4–6 pohárhoz: 50 dkg sárgabarack, 25 dkg zabkeksz, 2 dl habtejszín, porcukor, 2 csomag vaníliás cukor, őrölt fahéj. ...