Orgonás néptánckavalkád Egriben

A magyar népdalok és néptáncok legszebb gyöngyszemeit csillantották meg az orgonavirágoktól illatozó Egriben, az immár nyolcadik alkalommal megszervezett Orgona Néptáncfesztiválon.

Különböző tájegységek népviseletébe öltözött fiatalok csoportja lepte el Egri központját vasárnap kora délután, s a nyáridőt idéző melegben széltől lebbentett pántlikával, kalapba tűzött árvalányhajjal indultak végig a településen, nótaszóval hívogatni az Orgona Néptáncfesztiválra. Arra a fesztiválra, amelyet sok-sok évvel ezelőtt álmodott meg a 13 éves egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes vezető táncosa és koreográfusa, ifj. Szarvas Károly. „Aztán ez a régi gondolat, ez a régi vágy nyolc évvel ezelőtt valóra vált az első néptáncfesztivál alkalmával, és elmondhatatlanul örvendek, hogy azóta folyamatosan csak nőtt az érdeklődés az Orgona Néptáncfesztivál iránt, egyre több tánccsoport vesz részt rajta, és a nézők száma is egyre nagyobb. Az egriek szeretnek táncolni” — summázza mosolyogva ifj. Szarvas Károly főszervező, s bár nagyon is jól tudja, de szerénységből nem mondja ki: továbbvinni a magyar táncot, népzenét, kultúrát nemcsak komoly közösségmegtartó tevékenység, de komoly, sok erőfeszítéssel és munkával járó feladat-elhivatottság is.

S hogy az egriek mennyire értékelik mindezt, azt mi sem igazolta jobban a kultúrház zsúfoltságig megtelt „nézőterénél” — elsőként a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontot vezető László Róbert köszöntötte az egybegyűlteket, elismeréssel méltatva ifj. Szarvas Károly és segítői munkáját, amellyel immár nyolcadik éve gyűjtik egybe a néptáncosokat, és nem csak Szatmár megyéből. E gondolatok fogalmazódtak meg Márton Zsuzsanna polgármester levélben elküldött köszöntőjében is, aki szubjektív okok miatt idén csak lélekben ünnepelt az „ördög mesterségének” gyakorlóival. „Köszönet a szervezőknek, akik időt és fáradságot nem kímélve munkálkodtak azon, hogy idevarázsolják kultúránk legszebb értékeit, a magyar népdalokat és néptáncokat, ugyanis Kodály Zoltánt idézve: 'Népet csak egészében lehet megismerni, a nép dalát is csak az érti meg igazán, aki ismeri szokásait, ruházatát, ételét.' S aki nem őrzi kultúráját, az hontalanná válik, amelyik növény nem kapaszkodik gyökereivel az anyaföldbe, azt előbb vagy utóbb, de elviszi a szél” — írta.

A köszöntőket követően aztán kezdődött a néptánckavalkád, egymást váltotta a színpadon az egri Csodaszarvas, a hadadnádasdi Dercések, a mezőmadarasi Árvalányhaj 16 tagja, a szilágyszéri Kukurók, a székelykeresztúri Kispipacsok, a zilahi Terbete, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont néptánccsoportja, az avasújvárosi Bokréta (s a velük érkezett Bakk Bianka és Jakab Viktória népdalra is fakadt) — mezőségi, szilágysági, sóvidéki, tövisháti, szatmári, szentiványi, kalotaszegi, füzesi táncaik alatt csak úgy porzott a színpad, s a táncnak a színpadi seregszemlét követően sem lett vége, hiszen kezdődött az élő zenés táncház, amelyben a Kolozsvárról érkezett zenészek muzsikájára már együtt ropták az addigi nézők és a néptáncosok.

Szabó Kinga Mária