Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán…
Tegnap első alkalommal tartottak magyar napot Patóházán. A Patóházi Református Egyházközség célja, hogy megerősítse, a szülőföld szeretetére és az itthon maradásra biztassa a helyi lakosokat. Ennek egyik feltétele az anyagi alapok megteremtése.
Érdekesnek és megvalósíthatónak tűnik Tolnai János, a Patóházi Református Egyházközség lelkipásztorának kezdeményezése, éppen ezért a presbitérium és az egyházközség tagjai is felkarolták. A fogyóban lévő egyházközség — és általában a patóházi magyarság — hosszú távon egyre nehezebben fogja tudni előteremteni a fenntartásához szükséges anyagi javakat, így meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek előteremteni az egyházközség kiadásainak fedezetét. Az első alkalommal megrendezett magyar napon egy jótékonysági bált is tartottak, ennek bevételéből pedig földet fognak vásárolni, mert előreláthatóan az jövedelemhez juttatja majd az egyházközséget. A továbbiakban is az lesz a cél, hogy minél nagyobb földterületeket vásároljanak. A tegnapi magyar nap a templomban vette kezdetét, ahol Nagy Károly Kázmér köpeci lelkipásztor hirdetett igét, aki Habakuk próféta második könyvének első versét választotta igehirdetésének alapigéjéül: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.” A prófétai feladat az őrállás, ugyanakkor a próféták figyelmeztetik a népet, hogy ne tévelyegjen, ne távolodjon el Istentől. Minden embernek ott kell őrt állnia, ahova Isten elhelyezte. Őriznünk kell a ránk bízottakat, utat kell mutatni számukra, és jó útra kell terelni az útkeresőket, hiszen az őrállás lelki útmutatás is.
A templomi ünnepség egyik mozzanata Póti Eduárd történelemtanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatójának előadása volt az 1646-os szatmári zsinatról és annak előzményeiről. Ezen a zsinaton részt vett Szentgyörgyi Demeter akkori patóházi lelkipásztor is. Szatmár térsége a reformáció ősfészke, ahol több alkalommal szerveztek zsinatot. Akkor még nem lehetett tudni, mit jelent protestánsnak lenni, sok volt a vita a zsinatokon, nagy volt a nyomás a nemesség részéről. A viták egy részét megoldotta a harmincéves háború. A reformáció terjedésében nagy szerepet játszottak az erdélyi fejedelmek — tudhatták meg a jelenlévők.
Az előadást követően rendkívüli műsort adott elő az egyházközség gyermek-, ifjúsági és felnőtt vegyes kórusa. Műsoruk egy bizonyságtétel volt magyarságukról, valamint egyházukhoz és szülőföldjükhöz való ragaszkodásukról.
A résztvevők átvonultak a templomból a gyülekezeti kertbe, ahol hagyományőrző tevékenységeket végeztek. Nagy Adél köpeci tanítónő vezetésével kézműves-foglalkozásokat tartottak, ennek egy része a jurtában történt, itt ismerkedtek az érdeklődők a magyarság ősi foglalkozásaival. Fellépett a Szamoshát néptáncegyüttes, Kása Zsolt pedig néptáncot tanított, megszerettette azt az érdeklődőkkel. Este a kultúrotthonban jótékonysági bált tartottak, ahol adományokkal és tombolajegyek vásárlásával lehetett támogatni a kezdeményezést. Tolnai János bízik abban, hogy megerősödik a patóházi közösség, érdemes lesz itt maradni, és egy olyan közösség marad meg, amelynek tagjai nem mondanak le a magyar értékekről.
Elek György
