Örökös várakozás

Középkorú nő egyedül sétál Szatmárnémetiben, a Coposu sétányon, ahol szorgosan készítik elő az adventi vásárt és a város ünnepi díszkivilágítását. Néz jobbra-balra, mintha idegen lenne számára ez a környezet. Néha-néha meg-megáll, hosszabb ideig figyel egy-egy tárgyat, tetszik neki, úgy tesz, mintha meg akarná vásárolni, végül továbbhalad. Arcán valami csalódottság, valami fájdalom formál ráncokat, valami hiányérzet ül ki rajta visszafoghatatlanul. Hirtelen ráköszön egy ismerőse, és szinte megszokásból — talán túl korán, de úgy gondolja, nem biztos, hogy találkoznak a következő hetekben — kellemes ünnepeket kívánt.

A nő — látható megkönnyebbüléssel — mesélni kezdett. Mindkét gyereke külföldön él, és nem sok remény van, hogy hazajönnek az ünnepre. Szétnézett, szeretne venni ajándékokat, de eljuttatni hozzájuk nem tudja, s ha nem jönnek haza, akkor az egész nem sokat ér. Így volt az elmúlt évben is. Megvette az ajándékokat, előbb ott voltak a karácsonyfa alatt, de ahányszor rájuk nézett, mindig kifakadtak a könnyei. Majd egy szekrénybe tette azokat, de így sem tudta maga elől elrejteni őket, így sem szabadult a hiányérzettől. Mesélt volna még, de ismerőse elnézést kért, hogy mennie kell. Indulás előtt az arcán rideg mosollyal megjegyezte: nem mondja, hogy ez nem ok az elkeseredésre, de az ő gyerekei itthon élnek, nem is olyan nagy távolságra, karácsonykor mégis a legtöbbször egyedül van. A gyerekek visznek neki ajándékot, de mennek is, mert…

Advent — mióta létezik — mindig a várakozás ünnepe volt. Ma már egyre kevesebben várják a Messiást, a Megváltót; ma már az adventi várakozás egészen mást jelent, mint a középkorúak gyerekkorában, az ő gyerekeik számára egészen mást jelent az advent és mást a karácsony, ők már teljesen kihagyják a lelkieket, csak a látvány, az anyagiasság és a fogyasztás számít.

Ilyenkor mindig elgondolkodom: mire számíthatok én a jövőben? Vigasztalhatom magam azzal, hogy ilyen a világ, aligha lehet rajta változtatni. De gondolok arra is: lehet, hogy valamit korábban elrontottam, elhibáztam, rosszul csináltam, aminek meglesznek a következményei. Azok sokfélék lehetnek, de el kell fogadni, és várni kell a Messiást.

Elek György