Örömteli karácsonyvárás Sárközön

Először szerveztek karácsonyvárót Sárközújlakon — hatalmas sikerrel.

Az egész közösséget „megmozgató” karácsonyváró megrendezésének alapgondolata a már eddig is számtalan hagyományt őrző és felelevenítő alkalmat szervező Krupa Anna tanítónő és férje, Csongor fejéből pattant ki, ötletüket pedig a helyi pedagógusok és a nőszervezet teljes létszámban támogatta és segítette. És mindkettőre szükség is volt, hiszen  nem kevesebb mint 160 sárközi és környékbeli gyerkőc rajzott be a lakodalmas terembe s a Kis karácsony, nagy karácsony közös eléneklését követően, karácsonyi dallamok közepette kezdődött az alkotás–szórakozás. Az egyik legnagyobb sikere a mézeskalácssütésnek volt, 12 kg lisztet gyúrtak masszává, a gyermekek kiformázták, a figurákat pedig nevükkel ellátott tányéron szállították a konyhába — ahol a pedagógusok kisütötték őket, majd szépen zacskóba csomagolva, nevükkel felcímkézve kapták vissza, hogy hazavigyék. De ugyanilyen nagy sikernek örvendett a hatalmas, kartonra rajzolt betlehem kiszínezése, a csuhéangyalkák készítése — gyönyörű angyalkák „születtek” a mozdulatokat gyorsan eltanuló gyermekek munkája nyomán — , a képeslapkészítés, a filc–fadísz varrása és a gyöngyfűzés. Ez utóbbi kettőnél azonban fény derült modern-rohanó korunk egyik hiányosságára is: nagyon kevés gyermek tud varrni, nem ismerik az öltés mozdulatát és sokaknak okozott fennakadást, hogyan kell befűzni a cérnát a tűbe — miután (segítséggel) túljutottak ezen a buktatón, a gyöngyfűzés már ment, mint a karikacsapás.

Arra pedig a jelen lévő szülők is rácsodálkoztak, milyen szép karácsonyfadíszt–csillagot lehet készíteni — az újrahasznosítás jegyében — a WC–papír gurigából. „Számunkra is nagy meglepetés volt a 160 gyermek, nem is gondoltuk, hogy ilyen sokan eljönnek s a hatalmas sikert igazolja az is, hogy minden alapanyagunk elfogyott — mindenki mindennel akart foglalkozni. Külön szeretném megköszönni egyrészt a szülők és pedagógusok hozzáállását és segítségét, másrészt a támogatók (helyi cégek, magánszemélyek és a polgármesteri hivatal) segítségét, hiszen a gyermek semmi „beugrót” nem kellett hozzon, csak önmagát. ” – magyarázza örömtől sugárzó arccal Krupa Anna.

 Szabó Kinga Mária