„Örülök a lehetőségnek, hogy itt lehetek”

Lidvina Kadenbach önkéntesként tölt egy évet a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban. A drezdai születésű Lidvina az ICE (Initiative Christen für Europa) keretén belül érkezett hazánkba. A líceum diákjainak kérdéseire válaszol az alábbiakban.

— Miért pont hozzánk, Romániába jöttél önkéntesként dogozni?

— Ennek két oka is van: elsősorban Kelet-Európát szerettem volna jobban megismerni, mivel ez Németországban néha „fekete lyukként” szerepel a köztudatban. Tudjuk az itteni országok fővárosait, mert tananyag volt, de többet nem. Ezt nagyon szomorúnak tartom, mert rengeteg szép és érdekes helyet láttam eddig Romániában, kedves emberekkel találkoztam. Lenyűgözött a gyönyörű táj és a szép városok. A másik ok, amiért ide jöttem, az, hogy egy otthoni szemináriumon hallottam egy önkéntes beszámolóját a Romániában eltöltött évéről. Aztán felmerült bennem a gondolat: miért is ne Románia? Jelenleg pedig itt önkénteskedem már lassan több mint fél éve.

— Mi a véleményed a magyar nyelvről?

— Amikor először hallottam, hogy meg kell tanulnom magyarul, még nem sokat tudtam erről a nyelvről. Mára már egész jól megtanultam. Nagyon tetszenek egyes szavak, párnak igen vicces a hangzása. Be kell vallanom, nagyon nehéz nyelvnek találom a magyart, nem hasonlít egyik olyan nyelvre sem, amit eddig tanultam. Már egyre gyakrabban veszem észre, ha valamit hibásan mondok, ilyenkor igyekszem kijavítani magam.

— Hogyan tartod a kapcsolatot a családoddal, az otthoni barátokkal?

— Kapcsolatban maradni a szeretteimmel nem gond, hála az internetnek. Naponta beszélgetünk a barátommal és a családommal Skype-on. A barátokkal és ismerősökkel a közösségi oldalakon kommunikálunk. Vezetek egy naplót is a világhálón, amelyben leírom a gyakorlati évem alatt történteket.

— Hogy érzed magad Szatmárnémetiben?

— Nagyon szépek a régi épületek, a környező táj és az iskola, valamint a konviktus is nagyon tetszik. Az iskola nagyon korszerűen felszerelt, és úgy gondolom, minden adott a diákok számára ahhoz, hogy év végén jó osztályzatokkal végezzenek. A konviktusban tetszenek a lelki programok, a szentmisék és az esti imák, visszatekintések. Nagyon tetszett a karácsonyi előadás, amit a konviktusban lakó diákok adtak elő. Az óvodában aranyosak a gyerekek, az ottani szentmisék nagyon meghatóak a kis gyerkőcökkel.

— Mi is igazából a feladatod?

— Az óvodában a német tannyelvű csoportokban segítek: tanulok a gyermekekkel, játszunk. Az iskolában a német nyelvtanításban segítek, németórákat tartok. A konviktusban hetente nyelvkurzusokat tartok, itt kötetlenül beszélünk adott témákról német nyelven. Sokat segítek a diákok házi feladataiban, átolvasom őket.

— Miért döntöttél úgy, hogy önkéntesként dolgozol egy évet?

— Elsősorban azért, mert az érettségi után nem akartam egyből folytatni a tanulmányaimat. Úgy gondoltam, hogy jó megmérettetés lesz egy évig valami különlegessel foglalkozni, például elmenni egy idegen országba, megismerni egy új kultúrát. Ha hazaértem, szociálpedagógia szakon fogok továbbtanulni. Úgy érzem, ezen a területen hasznos lesz az itt eltöltött önkéntes munkám. Örülök a lehetőségnek, hogy itt lehetek.

Geiger Loredana XII. B és Paulik Réka XII. A osztály