Őskori leletek a körgyűrűnél

Rengeteg mindent találtak a régészek a körgyűrű nyomvonalán, szláv és germán eredetű egykori telepek bukkantak elő a föld alól. Egyedi kiállítás készül a Szatmárnémeti körül talált leletekből.

Az őskortól a középkorig terjedő időszakból való leletekre bukkantak a szatmárnémeti körgyűrű nyomvonalán az építkezés megkezdése előtt megnyitott ásatásokon; a nyolc lelőhelyen talált örökségről és a munkavégzés sajátosságairól Kádas Zoltán szatmárnémeti régész beszélt lapunknak.

„Minden nagyobb területet átfogó beruházás esetén csak úgy kaphat építkezési engedélyt a megrendelő, ha a területileg illetékes múzeum is láttamozza ezt, s a körgyűrű esetében a Szatmár megyei intézmény csak úgy adta beleegyezését, ha előbb ásatásokat végezhet. Gyanítottuk, hogy rendszeresen lakott vidék volt a Szatmárnémeti környéki, de semmilyen pontosabb információnk nem volt, ezért a nyomvonal bejárását követően ötvenméterenként tízszer kétméteres kutatóárkokat ástunk a reptértől a Batizi útig tartó nyomvonalon, és attól függően, hogy ezek mit mutattak meg, jelöltük ki, hol mélyedünk bele komolyabban is a munkába. Végül nyolc, jó eredménnyel kecsegtető lelőhelyre bukkantunk, 2018 áprilisától augusztusig ezeket tártuk fel, s a terepmunka során őskori, bronzkori, római kori és középkori leletek kerültek elő a föld alól. Legkevésbé arra számított a régészcsapat, hogy a mostani Szőkemocsár területén bármit is talál, végül sokkal több minden került elő innen, mint a Lázári vagy a Mikolai út környékéről, ahol a jó minőségű talaj miatt számított gazdagabb lelőhelyekre. Ezer és több ezer éve lakott házak, kunyhók maradványai kerültek elő, tároló- és hulladékvermek nyomaira bukkantak az ásók, településeket körbevevő árkok, tűzhelyek, kemencék, kő- és fémeszközök, állati csontok és kerámiaanyagok kerültek még elő az ásatásokon. A Szőkemocsár a szó legszorosabb értelmében vett lápvidék volt több ezer évvel ezelőtt is, mégis szervezett és a kornak megfelelő számítások szerinti folyamatos élettere volt az embereknek az őskortól kezdve. Őskori, a mostani tanyák méretének megfelelő falvak álltak itt, amelyek 2–3 vagy akár tucatnyi családra szabottak is lehettek.

Tizenöt régész, tucatnyi földgép és 50–60 napszámos dolgozott a feltárásokon napi rendszerességgel, a kivitelezővel szoros, operatív és jó együttműködésben. A szigorú és pontos jegyzőkönyvezéssel kísért terepmunka után most a leletek kartotékolása és a maradványok, törött darabok pontos beazonosítása, akár összeillesztése zajlik a Szatmár Megyei Múzeumban. A nyomvonalon összegyűjtött anyagokból szeretnénk egy dedikált kiállítást szervezni Szatmárnémetiben, ha végeztünk ennek összeállításával, de hogy ez mikor nyílhat meg, egyelőre nem tudni.”

Nem csak a gazdag leletek és az ezekből származó új információ az, ami miatt kiemelten kezelt feltárás ez a nyomvonalon elvégzett, összegzett Kádas Zoltán, hanem azért is, mert a megyei múzeum fennállása óta még soha sehol nem folyt a megye területén ilyen átfogó és nagy mértékű régészmunka.

Princz Csaba