Őszi szimfónia fából és fogaskerékből

Érdekes párosítású, ám egymást mégis jól kiegészítő, nagyon kellemes hangulatú kiállítás nyílt Kóter László fafaragásaiból és Kiszner Enikő kompozícióiból. Az összhang és harmónia tárlata két héten át tekinthető meg.

Zsúfoltságig megtelt a Hagyományőrző Forrásközpont kiállítóterme tegnap délután s míg az első kiállításának megnyitójára készülő, komfortzónájából első alkalommal kilépett „kezdő” egyre inkább megilletődő zavarban szemlélte a sokadalmat, a sokadik kiállításmegnyitójára készülő „haladó” meglepett örömmel üdvözölte a művésztársakat, a nagykárolyi ismerősöket, barátokat, a felsőbányai küldöttség népes csapatát. Az alkotásokat szemlélő pedig megállapította: érdekes párosítású, ám egymást mégis jól kiegészítő, nagyon kellemes hangulatú tárlatot lát. Kóter László Őszi szimfónia elnevezésű fafaragás-sorozatának darabjai között ugyanúgy megtalálhatóak a rá jellemző, hol groteszk, hol az élet megfáradt szolgálóit ábrázoló emberfejek, a csillagövi jegyek (s ha valaki a Bak-jegyben egy ördögibb önarcképet vél látni, az nem véletlen), mint a zene tökéletes harmóniáját testbe öltő, ámulatba ejtően finoman kidolgozott szobrok — s az ember szinte ellenállhatatlan késztetést érez megsimításukra, hogy ujjaival is érzékelje a kidolgozott fa olajosan selymes tapintását. Hiszen Kóter viszonya a fával egy egészen különleges kapcsolat — a fa, ez az egykor élt, de most már halott, ám mégsem teljesen holt anyag, s hogy milyen alkotássá alakul, az részben Kóter benne meglátásától és lelki állapotától, de a fa hangulatától is függ, mint elhangzott.

De ugyanígy csábítják tapintásra is Kiszner Enikő különböző technikákkal és formákkal, feszített vászonra került alkotásai — melyek alapanyagai mások számára kidobni való fogaskerekek, söröskupakok, apró csavarok, függönycsipeszek, vagy épp csipkedarabok, tengeri kagylók, melyeket vászonra kerülésük után fest le (antikol), nem egyszer saját keverésű, homokkal is vegyített festékkel. „Ami miatt leginkább meglepetést okozott számomra ez a kiállítás az az, ahogy egy művész teljesen önzetlenül megosztja az eléggé szűk kiállítási helyet egy másikkal. Ilyesmire ritkán van példa, s nem árulok el titkot, hogy eredetileg csak Kóter László fafaragás-kiállítása volt tervezve, ám mivel ő fedezte fel Kiszner Enikőt, így közös útra indulnak ma. Bár stílusaik teljesen mások és igencsak messze esnek egymástól, alkotásaik mégis tökéletesen kiegészítik egymást.¨ — fogalmazott a megnyitón Pop Felician múzeumigazgató, örömmel üdvözölve a szatmári művészek színes világában Kiszner Enikőt. Mint Kovács Emil Lajos festőművész rámutatott, egy tárlatnyitón mindig felvetődik: mi is a művészet és mi is a művész szándéka, az azonban biztos, hogy az alkotó túlnyúl az időbeli korlátokon, s műveivel megszólít olyanokat, akiket nem ismer, s olyanokat is, akiket soha nem is lesz lehetősége megismerni. Már a „hivatalos” megnyitó közben is számtalan régi és kevésbé régi, nagykárolyi, felsőbányai alkotótábori történet és emlék elevenítődött fel Kóter László gazdag életútjából és a jóízű sztorizgatás tovább folytatódott, s a komfortzónájából kimozdított Kiszner Enikő megilletődöttségét is egyre inkább az öröm váltotta fel, miközben alkotásairól beszélgetett a látogatókkal.

Szabó Kinga Mária