Ötvenéves osztálytalálkozó

Asztalos szakemberek találkoztak szombat délelőtt Nagykárolyban, ötven évvel a szakképző iskola elvégzése után.

„Az ittlévők többségével ötven éve nem találkoztunk. Volt, akivel meg sem ismertük egymást” — meséli meghatottan a találkozó főszervezője, Sanislai Ferenc mester.

„1965-ben végeztük el Nagykárolyban a szakiskolát. Az akkor végzett 33 asztalos mindegyike az iskolapadból egyenesen munkába állhatott, szerencsére mindenki a szakmájában. Többen Nagykárolyban, míg mások egyéb városokban helyezkedtek el, de mindannyian szakmánkban maradva dolgoztunk, egészen nyugdíjazásunkig. Jómagam itt, a találkozó helyszínéül szolgáló iskolában, a Simion Bărnuţiu Szakképző Líceumban tevékenykedtem mesterként, innen mentem nyugdíjba. Kiváló tanáraink, mestereink voltak, akik nem csak megszerettették velünk a szakmát, de jó szakemberré is neveltek minket. Ma is szeretettel emlegetjük Vénig Náci és Vajú Gyuri bácsi nevét, akik nem csak szeretettel, hanem határozottsággal tudtak minket nevelni, képezni. Nem elég elmagyarázni egy szakmát, be is kell mutatni. Az asztalosnak az asztal, a gyalupad mellől kell kimennie. Igaz, ennek feltétele a fegyelem is” — mesélte el Sanislai mester.

Az ötven évvel ezelőtt végzettek közül 13-an tudtak eljönni a szombati találkozóra. Nagy örömmel látták viszont egymást, idézték fel a régi csínyeket, emlékeket. Osztályfőnökük, Vénig László tanár úr nem érhette meg ezt a kerek évfordulót, így helyette házigazdaként Gindele Imre igazgató köszöntötte őket.

„A Nagykárolyban tevékenykedő asztalosok szinte mindegyike Sanislai mester keze alól került ki. Többek között két fia — Zoltán és Csaba — is asztalosként, fafaragóként dolgozik a szakmában. Olyannyira sikerült továbbörökítenie a szakma szeretetét, hogy nagyobbik fia, Zoltán ma itt dolgozik mesterként az iskolánkban. Nem teljesen faipari, hanem kárpitos szakon oktat, de én azt vallom, megfelelő embert kell keresni a megfelelő szakra és ő a bizonyíték, hogy ez sikerül is. Sanislai Ferenc mester a jó példa arra, hogy mesteremberként is lehet valaki jó pedagógus. Ha megkérnénk, reggelig tudná sorolni, hogy az ötven év alatt kikkel, hol nyert országos tantárgyversenyt a saját szakmájában. Ha minden úgy megy, ahogy eltervezzük és újraindítják országos szinten a szakmai versenyt, akkor az elsőként jelentkezem majd, hogy a verseny döntőjének helyszínéül Nagykároly és a mi iskolánk szolgáljon. Ennek a találkozónak a fontosságát még az adja, hogy bemutassuk, mennyire fontos, hogy szakmát tanuljon egy ember. Ezek a 67 éves emberek, akik becsületben megöregedtek a szakmában, példák arra, hogy meg tudtak élni abból, amit tanultak. Ha ez ötven évvel ezelőtt működött, most is működnie kell” — fogalmazott Gindele Imre iskolaigazgató.

Tőtős Tímea