Óvoda és iskola a változások útján

A szatmárnémeti tanítóképző jubileumi ünnepségének szakmai részében arra a kérdésre keresték a választ az előadók, hogyan lehet az oktatást a gyerekek új típusú látásmódjához és felfogásához alakítani, amikor a látvány, a képszerűség kerül előtérbe.

A Babeş-Bolyai Egyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara kihelyezett szatmárnémeti tagozatának 15 éves fennállása alkalmából tartott kétnapos rendezvényen az első nap az ünneplés jegyében folyt — foglalta össze a két nap eseményeinek lényegét Végh Balázs Béla egyetemi docens. A megjelent partnerintézmények Romániából és Magyarországról köszöntötték a tizenöt éves szatmárnémeti tanítóképzőt. Délután nagy sikert aratott Winkler Márta előadása, majd a különböző műhelybeszélgetések következtek. A szakmai részre tegnap került sor. A különböző plenáris előadások azt a témakört körvonalazták, amelyek a délutáni szekciókban alaposan és közelebbről is megtárgyalásra kerültek. Az előadások a pedagógia, a nyelv és az irodalom köré szerveződtek, de jelentős hangsúlyt kapott a művészeti nevelés is. Tizenegy szekcióban hangzottak el előadások, amelyeket viták követtek, illetve 14 hallgatói poszter került bemutatásra. A második nappal az volt a szervezők szándéka, hogy a magyar tanítóképzés aktuális kérdései kerüljenek napirendre. „Minden lehetséges helyről, ahol az egyetemnek kapcsolatai vannak, szakembereket, kollégákat hívtunk, akik hozzászóltak ehhez a kérdéshez. Felmerültek oktatáspedagógiai, módszertani, nyelvi, irodalmi, esztétikai neveléssel kapcsolatos kérdések, amelyeket megvitattak, majd az egészet összességében értékelték. Az előadások anyaga tanulmánykötetben jelenik meg, ötvenhét előadással, amihez majd bárki hozzájuthat” — számolt be Végh Balázs Béla.

Legfőbb problémák

„Többször szó esett arról, hogy melyek azok a pedagógiai szempontok, melyek azok az irányzatok és módszerek, amelyek a mai társadalmi, szociális kihívásoknak és a mai kor követelményeinek megfelelnek, amelyek modern szemlélettel tudnak választ adni a kortárs kérdésekre — folytatta Végh Balázs Béla. — A másik nagy kérdéscsomag a nyelvi és esztétikai irodalmi nevelés volt. Egyre inkább problémásnak tűnik a szövegértés: az olvasás és a szövegekkel való munka. Egyesek azt mondják, hogy nem a gyerekek képességeit kell visszaalakítani a hagyományos lineáris olvasáshoz és szövegértéshez, hanem az oktatást kell a gyerekek új típusú látásmódjához és felfogásához alakítani, amikor a látvány, a képszerűség kerül előtérbe. A fogalmi gondolkodás helyett a képlátás és az azonnali recepció és érzelmi reagálások a fontosak. Valahogy meg kell találni az utakat az internet és az elektronika új típusú világához. Voltak olyan előadások is, amelyek a játékos foglalkozásokkal, a játékpedagógiával foglalkoztak. Egyértelmű, hogy a gyerekek életéből hiányzik a játék, mert ma már egyre több az olyan varázseszköz, ami elvonja a legalapvetőbb tevékenységüktől is a gyerekeket (számítógép, telefon). Felvetődött az a kérdés, hogy az óvoda és az iskola mennyire tudja helyettesíteni azt, ami kimarad a gyerekek életéből. Ilyen a játék, a szeretet, a közösségben való lét.”

Elek György