Panasz elbocsátás esetén

Különféle lépéseknek kell megelőznie azt, hogy valakit fegyelmi vétség miatt bocsássanak el.

Gyakran előfordul, hogy kénye-kedve szerint, de elsősorban — az egyéb okból történő elbocsátás esetén szükséges papírmunka elkerülése érdekében — fegyelmi vétség elkövetésére hivatkozva bocsátja el alkalmazottját egy-egy munkaadó. Az önkényes döntés meghozatala törvényellenes, a városi bíróságon viszonylag egyszerű módon, már egy kézzel írt levél által is be lehet panaszolni a cégvezetőt, ha ilyen történik. A fegyelmi vétség miatti elbocsátás azért bír nagy jelentőséggel az egykori alkalmazott számára, mert ilyen esetén nem jogosult munkanélküli segélyre.

Ioan Flore, a munkaügyi felügyelőség sajtószóvivője szerkesztőségünk megkeresésére elmondta: ma még mindig „i” kóddal történő elbocsátásként emlegetik a fegyelmi vétség okán történő munkaszerződés-bontást, miközben ez a megnevezés 2011 óta nem használatos. Panaszemelés esetén is a munkatörvénykönyv 61a cikkelye alapján történt elbocsátásra kell hivatkozni. Flore elmondta azt is, hogy fegyelmi vétség miatt csak azt követően lehet felmondani valakinek, ha a cégnél, ahol dolgozik, az elbocsátási döntés meghozatala előtt fegyelmi bizottság ült össze, amelyiknek megbeszélésére a vétkesnek mondott alkalmazott is meghívást kap és amely előtt a fegyelmi vétség körülményeit is kivizsgálják. Ezen az ülésen kell szembesíteni az alkalmazottat a fegyelemsértés tényével és következményeivel, az ülésen történtekről írásos jegyzőkönyv kell készüljön.

A jogtalanul meghozott döntés ellen (de akár a jogosan meghozott esetében is), panaszt lehet emelni az alkalmazott lakhelyéhez legközelebb eső bíróságon a szerződésbontásról szóló értesítés kézhezvételét követő harminc naptári napon belül. Az eljárás megindítása és lefolytatása a hatályos törvények értelmében a munkavállaló számára teljes egészében térítésmentes.

Princz Csaba