Pap– és diakónus szentelés a Székesegyházban

Istvánfi Szilárd és Molnár Eduárd Gábor diakónusokat pappá, Giurgiu Daniel növendéket pedig diakónussá szentelte Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök július 7–én, szombaton a zsúfolásig megtelt szatmárnémeti Székesegyházban.

A Jóisten kiválasztja őket szolgálatára, ők pedig hátrahagynak mindent és elindulnak, hogy akaratát teljesítsék, bárhova is küldi, viszi őket – tudják, hogy sohasem lesznek egyedül, bármilyen megpróbáltatásban legyen részük, mindig mellettük lesz az Úr, az egyetlen Pásztor, akire hagyatkoznak. A pap hivatása Isten közvetítése, s július 7–én, a szatmárnémeti Székesegyházban két fiatalnak kezdődött meg áldozópapi élete, egy pedig a szerpapság kötelékébe lépett.

Az egyház öröme

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök az örömről szólt a szertartás elején, az egész egyházmegye öröméről: „Itt, a Székesegyházban két diakónus atyát pappá, egy kispapunkat pedig diakónussá szentelünk. Köszönöm, hogy imádsággal kísérték mindezidáig hivatásukat. Kérem, imádkozzanak értük ezután is, hogy mindvégig hűségesek maradhassanak vállalt kötelezettségeikhez.” A diakónus és papszentelés szertartásának elején név szerint bemutatták a Püspök atyának a felszentelendőket, és ők jelentkeztek az Úr akaratának teljesítésére a zsoltáros szavaival: „Íme, itt vagyok, hogy akaratodat megtegyem, Istenem!” Rögtön ezután, a szentbeszédében, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a Krisztushoz–tartozásról beszélt: „Igazából az tartozik Krisztushoz, aki Őt utánozza. Vagyis gyakorolja az igazságosságot és testvériességet, a javak megosztását, a vendégszeretetet, a hűséget, őszinteséget, elítéli az erőszakot, szereti a békét és megbocsát ellenségeinek.

Megszentelt élet

Mint a püspök megfogalmazta, Krisztussal kell eggyé válni: „Az evangéliumi részben Jézus kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő” (Jn 15,1). Ha pedig ez így van, akkor mindjárt itt áll előttünk, hogy mi a papnak, a diakónusnak, egy megszentelt életet vállaló embernek a feladata. Az, amit Jézus mondott: olyan szorosan összenőni Krisztussal, eggyé válni vele, hogy már ne is lehessen mondani, hogy te egy vagy és Krisztus más, hanem ti ketten egyek vagytok! A próbákban való kitartásra is kitért a püspök: „Azok a megpróbáltatások, amelyek életünkben jönnek, és majd a ti életetekben is jönnek, nem azért lesznek, hogy elszakadjatok Krisztustól, hanem azért, hogy megtisztítsanak benneteket, hogy még többet teremjen az életetek.”

Imádkozzanak értük

A prédikációja végén a hívekhez szólt, újból kérve őket, hogy imádkozzanak a hivatásokért, valamint papjaikért, hogy Isten akarata szerinti papok lehessenek. A szentbeszédet követően a Püspök atya megkérdezte a szentelendőket, hogy őszintén, odaadó lélekkel vállalják–e a szerpapsággal, illetve a papsággal járó feladatokat, majd az engedelmességi ígéret letétele következett. Ezután következett a diakónusszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima, amely után az újonnan felszentelt beöltözött a szerpapok sajátos öltözékébe, a stólába és dalmatikába, a püspöktől pedig átvette az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére.

Felszentelő ima

A papszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima során a püspök az eléje járuló szentelendők fejére tette a kezét, és csendben imádkozott felettük, majd a jelenlevő papság is ezt tette. Az újonnan felszenteltek kezét a püspök megkente krizmával, hiszen így valósul meg az írás szava: „Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket” (Iz 61,1). A legszentebb áldozat bemutatásának végén, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott mindenkinek aki a felszentelt papokat, és diakónust Isten újára vezérelték. Végül hálát adott az Úrnak, hogy hivatásokat küld a Szatmári Egyházmegyébe, és olyan fiatalembereket, akik meghallják ezt a hívó szót, el is fogadják, és elkötelezik magukat Isten és az Egyház szolgálatára.