Pataki Csaba levele Adrian Ştef okt. 24-i interjújára reagálva

A felelősséghárítás mintaiskolája.

Meddig lehet hibáztatni még az elődeinket a jelen égető problémáiért?

Természetes dolog az, hogy egy tisztségben lévő vezető egy mandátum alatt nem tud megoldani minden problémát, nyilván a mandátum elején megállapít magának prioritásokat, fontos irányokat.

A Szatmár Megyei Tanács jelenleg még tisztségben lévő vezetője mandátuma kezdetén eldöntötte, hogy az egyik legfontosabb feladata a megye népszerűsítése, illetve a turisztikai potenciál növelése. Ezt a döntését ráerőltette minden polgármesterre. Kitalálta a megyenapokat, részt vett számtalan turisztikai kiállításon a világ számtalan városában. Ezeknek a lépéseknek nyilván akkor van eredménye, ha a népszerűsített megyei turisztikai célpontokat nem csak helikopterrel lehet megközelíteni.

Az SZFÚ október 20-i lapszámában egy nagyon tárgyilagos és figyelemfelkeltő nyilatkozatot olvashattunk Geréb Miklós ákosi polgármestertől. Annak a településnek a polgármesterétől, amelyben számtalan turisztikai látványosság található. Évente több tízezer ember látogatja, illetve látogatná ezeket a helyszíneket, már ha meg lehetne ezeket közelíteni. A megyei tanács mint az Ákos–Krasznamihályfalva út karbantartója, bármikor betömethetné a kátyúkat, ha lenne rá költségvetési fedezet és persze lenne rá akarat.

A pontosság igénye nélkül, az idén legalább negyvenszer hallhattuk, hogy a megye mennyi kormánytámogatást kapott mindenre. Nem valószínű, hogy ne találnának pár tízezer lejt arra, hogy legalább a kátyúzást megoldják. Az is tény, hogy az út be van foglalva a PNDL-programba. Mikor a kormány ezt a programot elindította, vállalta azt is, hogy 3 éven belül minden munkálatot befejez. Ez a határidő-vállalás a legújabb szerződésekből elpárolgott. Azaz rájöttek arra, amit már sokszor jeleztem, hogy túl sok és fejetlenül összeállított pályázat került fel a listára, és nincs rá fedezet sem megyei, sem országos szinten.

Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a megyei tanács jelenleg még tisztségben lévő vezetője olyan személyeskedő kijelentéseket enged meg magának Ákos község vezetésével szemben, mintha a két önkormányzati egység alárendeltségi viszonyban lenne egymással. Azon túl, hogy a felelősséget az elődeire hárítja, a törvényesség határát súrolva azt is elmondja, hogy „(...)megyei rangú út mellé senki nem helyezhet el semmilyen táblát a jóváhagyásom nélkül” (SZFÚ – okt. 24.).

Ha még eddig nem tudta volna a megyei tanács jelenleg még tisztségben lévő vezetője, Ákos község és Szatmár megye nem az övé, hanem az itt élő embereké, függetlenül attól, hogy románok, magyarok, svábok vagy cigányok. Ő kellene az emberekért legyen, és nem a polgármesterek és átlag szatmáriak vannak azért, hogy az utasításait végrehajtsák.

És a végére egy tanulságos anekdota: az újonnan választott vezető kap a régi vezetőtől búcsúajándékként három borítékot. Azzal a tanáccsal kíséri, hogy amikor tehetetlen és egy ügyet nem tud megoldani, mindig bontson ki egy borítékot. Az új vezető mandátumából eltelik egy fél év, nem halad semmivel, és eszébe jutnak a borítékok. Kinyitja az elsőt és azt írja benne, hogy „Fogjál mindent az elődeidre”. Ő úgy is tesz, saját hibáit a múlt vezetőivel takarja. Eltelik újabb két év a mandátumból, még mindig nagyon sok megoldatlan feladat vár rá, végső elkeseredésében kibontja a második borítékot. Azon is azt írja, hogy „Még mindig ráfoghatod az elődeidre”. Ő ezt is teszi, saját tehetetlensége szülte eredménytelenségek felelősségét újra az elődeire irányítja át. A mandátum vége előtt pár hónappal rájön, hogy nem tudott megoldani semmit abból, amit vállalt. Kibontja a harmadik borítékot is. Abban csak annyit ír, hogy „Itt az ideje, hogy te is írjál három levelet az utódodnak”.

Véleményem szerint Adrian Ştef az október 24-i nyilatkozatával tudatta velünk a második boríték tartalmát, és egyre közelebb az az idő, amikor a harmadik boríték felbontására kényszerül majd...

Pataki Csaba,

Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke