Pillanatnyi öncélú érdek

Azt tartják, hogy a jó politikus nem a választások előtt két-három hónappal kezdi el a kampányt, hanem négy éven át szolgálja a választóit, igyekszik minél többet közöttük lenni, hogy azok elmondhassák elvárásaikat, a polgármesterek, tanácsosok, parlamenti képviselők, valamint a választott és a kormányzó pártok által kinevezett tisztségviselők pedig választási ígéreteiknek megfelelően teljesítsék azokat.

Közel harminc év demokrácia után már illene tudni, hogy mi a dolga a választott képviselőnek, és mire számíthat a választó, ha már elment szavazni.

Gondolom, most mindenki mosolyog vagy már nevet is magában, ugyanis kezdünk rájönni, hogy a választókra csak akkor van szükség, amikor szavazni kell. A politikusok többsége — tisztelet a kivételnek — pártutasításokat teljesít. Hogy milyen felső vagy alulról jövő utasításokat teljesítenek a pártok, az egy külön téma lehet. Választási kampány idején a rendszerváltás óta minden polgármester- és képviselőjelölt jobb és élhetőbb községet és várost, iskolafelújításokat és -építéseket ígér, és így tovább.

Maradjunk most egy kicsit az iskoláknál! Összeadni is nehéz lenne, hogy mennyi pénzt költöttek az elmúlt huszonhét év alatt iskolajavításra és -építésre. Nagyon sok helyen ez nem látszik, mert többnyire toldozták-foldozták a tanintézményeket valamelyik vezető beosztásban lévő személyhez közel álló cégek, és olyan munkát végeztek, mint egykoron Kőműves Kelemen. A pénz elment, az iskolaépület állapota tovább romlik, a gyereklétszám csökken. Erről viszont beszélünk ugyan, de csak akkor, amikor egyik-másik pedagógus állását féltjük. Mert kezdenek úgy alakulni a dolgok, hogy a tanító, a tanár is valakinek a valakije.

A napokban olvastam, hogy nagyon sok polgármester azzal dicsekszik, hogy XY parlamenti képviselőnek köszönhetően elég sok pénzt kapnak pályázati úton a vidékfejlesztési minisztériumtól tanügyi intézmények modernizálására. Hangsúlyozom: pályázati úton, XY parlamenti képviselő közbenjárásával. Boldogok a parlamenti képviselők, akik közbenjárhatnak.

Szatmár megyében van olyan település, ahol olyan modern iskola van, hogy bármelyik nagyváros megirigyelhetné, de ha szétnézünk az iskolában, alig van gyerek. Építjük az iskolákat, képezzük a pedagógusokat, de nem vesszük figyelembe, hogy egyre kevesebb gyerek születik. Mert mi történik? Nem ott építenek vagy újítanak fel iskolákat, ahol érezhető a gyereklétszám növekedése, hanem ott, ahol olyan polgármester van, aki jó kapcsolatban van egy olyan honatyával, aki közben tud járni. Nehogy valaki azt higgye, hogy a gyereknevelési pótlékot nem azért nem szavazták meg a honatyák, mert úgy gondolják, nem ez a legfontosabb, hanem azért, mert ha most szavazták volna meg, akkor a következő választásokig már mindenki elfelejtené a jó cselekedetet. A politikusnak tudnia kell időzíteni a népszerű döntéseket. A választásokig azt is elfelejtik, hogy a honatyák a saját és a közalkalmazottak jövedelmeit biztosították be először. Ők sohasem gondolkodnak hosszú távon, nekik mindig a következő választást kell megnyerni. Nekik akkor is meglesz a magas nyugdíj és a pótlék, ha a magyar képviselet nem lesz ott a parlamentben.

Elek György