Pofozkodik a szatmárnémeti helyi rendőrség

A Szatmárnémeti Helyi Rendőrség egyik egyenruhása többször megpofozott egy hajléktalant. Precup Ioan, a helyi rendőrség vezetője az ellenkezőjét állítja, szerinte nem történt túlkapás.

Május 26-án, a késő délutáni órákban a szatmárnémeti Constantin Brâncoveanu Általános Iskola előtt található parkolóban a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal keretében működő helyi rendőrség négy tagja „foglalkozott” egy hajléktalannal. A rendkívül elhanyagolt állapotban lévő és szemmel láthatóan részeg otthontalan férfi a falnak támaszkodva, kénytelen-kelletlen tűrte, hogy az egyik helyi rendőr többször is felpofozza. Persze mi mást is tehetett volna? — adja magát a kérdés. Másik három egyenruhás eközben passzívan nézte a történteket. E sorok írója vette magának a bátorságot s megkérdezte, hogy miért kell verni az amúgy is szerencsétlen embert? A tetten érés — azaz, hogy szemtanúja van annak, hogy az egyenruha viselője durváskodik egy ágrólszakadttal — nem hozta zavarba a közpénzből fizetettet, nem bénította meg a meglepetés egy pillanatra sem. Sőt, csodálkozva fordult meg, és szemrebbenés nélkül a következő kérdéssel válaszolt: ki veri? A válaszból sütött az érzéketlenség, a pökhendiség, az érinthetetlenség és a megbüntethetetlenség tudata. Ez azért is rendkívül durva helyzet, mert az egyenruhás, a közpénzből fizetett önkormányzati alkalmazott szembehazudta az eset szemtanúját. Sőt, a verekedő helyi rendőr nem mulasztotta el az igazoltatást sem. Azon kérdésemre, hogy miért kell igazoljam magam, azt volt a válasz, hogy aki nem tesz eleget az igazoltatási felszólításnak, szabálysértést követ el. Erre sajtóigazolvánnyal igazoltam magam. Azért azon is el kell gondolkodni, hogy mennyire volt jogos ez az igazoltatás. Mert hát voltaképpen kit is igazoltatott a helyi rendőr? A szemtanút, aki meg merte kérdezni a rend őrét, hogy mit is művel? Azért sántít a dolog, mert semmi vétségét nem követtem el. Akkor jogos-e az igazoltatás?

Volt magyarázat

Persze a bánásmód igazolására az egyenruhások rögtön elmondták azt, hogy lakossági hívásnak tettek eleget, s hogy a hajléktalant az egyik szatmárnémeti főtéri teraszról kellett eltávolítani, mert zavarta a vendégeket. Az igaz, hogy régi ismerőse a szatmáriaknak és a rendőrségnek is a szóban forgó férfi, mert kéregetésből él. Sőt, nagyon sokszor csonkaságot mímel, így tévesztve meg az embereket, hogy kunyerálása még jövedelmezőbb legyen. A rend őrei azt is elmondták, hogy a problémás fiatal férfinak van egy testvére, aki a szatmárnémeti Carpaţi I lakótelepen lakik, rendezett életkörülmények között. S azt az információt is fontosnak tartották megosztani, hogy nem fogadja be az otthonába a hajléktalan testvérét. A gondok számát növeli, hogy a hajléktalan nem tudta magát igazolni, nem volt semmilyen irata, amit fel tudott volna mutatni. Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Szatmárnémeti Helyi Rendőrség vezetőjét. Ioan Precupnak nem volt tudomása az incidensről, ám megígérte, hogy utánaérdeklődik a részleteknek. Ez közben megtörtént, majd az általunk felvetett téma kapcsán folytatott telefonos beszélgetés során tudtuk meg, hogy álláspontjuk szerint a Szatmárnémeti Helyi Rendőrség alkalmazottja nem pofozta fel a hajléktalant. A helyszínről egyébként a sürgősségire vitték a megvert fiatal férfit, ahol szakemberek látták el sebeit. A beszélgetés végeztével abban állapodtunk meg, hogy az üggyel kapcsolatban (és ezen írásra reagálva) a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal keretében működő helyi rendőrség írásbeli, hivatalos közleményt bocsát ki.

Karikás Enikő