Politikai sakktábla

Pénteken tartotta konferenciáját a Szociáldemokrata Párt (PSD) Szatmár megyei szervezete. Az, hogy az ott történtek számunkra mennyire fontosak vagy sem, vitatható, de most erre ne térjünk ki. Beszéljünk inkább arról, ami számunkra is tanulságos. Rég vitatják már a politikusok, hogy mi kell ahhoz, hogy egy párt hosszantartóan erős legyen. Pártfegyelem, pártelnöki diktatúra vagy párton belüli demokrácia? Hogy mennyire nem működik a párton belüli demokrácia, azt sokak szerint az bizonyítja, hogy a Nemzeti Parasztpárt, amikor 1996-ban kormányszerephez jutott (ennek a kormánynak volt először tagja az RMDSZ), valóban demokratikus úton szerveződött, ugyanakkor igyekezett szakembereket juttatni vezető pozíciókba, de hamarosan kiderült, hogy ezzel a módszerrel nem lehet Romániában érvényesülni, így a párt hamar szétesett. Visszatérve a pénteki PSD-konferenciára, melynek egyik legfontosabb napirendi pontja a tisztújítás lett volna: egy-két nappal a konferencia előtt bejelentették, hogy a tisztújítás elmarad. Közben kiszivárgott, hogy ez amiatt történt, mert a PSD-ben egyfajta pártelnöki diktatúra uralkodik, vagyis a megyei szervezet hozhat ugyan döntéseket, de azok csak akkor érvényesek, ha az országos vezetés is jóváhagyja őket. A megyei elnököt, aki nagy eséllyel indulhatott volna újraválasztásáért, magához hívatta az országos elnök, és megmagyarázta neki, hogy a párt érdeke az, hogy más legyen a megyei elnök. Így a tisztújításig a párt országos főtitkára lesz a Szatmár megyei elnök, aki bevallotta, hogy ő a Kárpátokon túl született, de Bukarestből is szereti a szatmáriakat. Lehet csodálkozni azon, hogy ilyesmi megtörténhet, de nem ez a lényeg, hanem az, ahogy az egészet megoldották. Minden úgy történt, mintha a megyei elnök zsúfolt programja és más bokros teendői miatt állt volna félre. Sokan találgatják: mennyire lenne eredményes egy ilyen erős pártdiktatúra az RMDSZ-ben? Ez a kérdés akkor vetődött fel, amikor hosszan tartó egyezkedések után a PSD olyan feltételekhez kötötte a megyei tanács alelnöki székének megadását, amihez az RMDSZ megyei vezetésének nyomására volt szükség (megválasztott alpolgármesterek leváltása stb.). Ilyenkor elgondolkodom: én mint választó hol helyezkedem el a mérlegen, jó-e nekem, hogy néha a mérleg egyik, néha a másik serpenyőjére ültetnek? De azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyire erős most az RMDSZ, ha egy Bukarestből irányított PSD ilyen-olyan irodái előtt kell várakozzon, hogy ki tudjon udvarolni néhány olyan vezetői tisztséget, amelyeket úgy szereznek meg egyes pártkatonák, hogy semmilyen hatalommal nem rendelkeznek.

Elek György