Politikusnak nem születik az ember

Erdei D. István RMDSZ-es parlamenti képviselő arról beszélt lapunknak, hogy ő hogyan került be a politikába, milyen volt a megyei tanácsosi és milyen a parlamenti munka, illetve milyen kompromisszumokat kell kötnie az RMDSZ-nek ahhoz, hogy elérje céljait.

— Hogyan lesz valakiből politikus?

— Politikusnak — ugyanúgy, mint más szakmák esetén is — nem születik az ember, hanem élete során lesz azzá. Én nem vettem részt semmiféle olyan oktatási rendszerben, amely államigazgatásban dolgozóknak vagy politikai szervezeteket irányítóknak nyújtott képzést. Nekem így alakult a sorsom, az életem. Gyerekkoromban én is pionír lettem, majd KISZ-tag, az egyetemen tagja voltam a KISZ-bizottságnak. Ami érdekes: nem voltam tagja a Román Kommunista Pártnak. Nem azért, mert olyan nagy ellenálló lettem volna, hanem azért, mert a szerencsés véletlen úgy hozta. Amikor párttagokat toboroztak, az mindig valamilyen kritériumok alapján történt. Meg volt szabva, hogy milyen arányban oszlanak meg a nemzetiségek, a férfiak és a nők, a munkások és az értelmiségiek. Mindig úgy alakultak a dolgok, hogy én kimaradtam. De még egyszer mondom, ez valami véletlenszerű dolog volt.

— 1989 előtt a Ştefan Gheorgiu Akadémián képezték a pártvezetőket. Erről mit tud?

— A Ştefan Gheorghiu egy jó iskola volt. Akik ott megtanulták a tananyagot, nagyon sok ismerettel gazdagodtak. Nagyon jó elméleti alapra lehetett szert tenni, az volt a baj, hogy az ott szerzett tudást csak az akkori pártpolitikának megfelelően lehetett felhasználni. Én akkor figyeltem fel az akkori pártfőiskola lényegére, amikor 2000-ben képviselői mandátumot szereztem a parlamentben, és olyan kollégákkal találkoztam, akik vagy tanárai vagy végzősei voltak ennek az iskolának. Ezeknek az embereknek teljesen más volt a parlamenti munkához való hozzáállásuk. Más dolog az, hogy a cél, amit ők el akartak érni, tetszett-e vagy sem. Tudták, hogy először meg kell tanulni a házszabályt, mert csak akkor lehet érvelni, pró vagy kontra. Ők voltak azok, akik mindig ismerték a törvényeket és a törvénytervezeteket. Tudták, hogy fontos az információ és az adatgyűjtés. Az érzelmi alapon történő politizálás lehet eredményes, de vannak buktatói is.

— Az 1989-es változások önt új kihívások elé állították. Önt hogyan ragadta magával az új politikai rendszer? Hogyan cseppent bele a politikába?

— Miután megtörtént az, ami megtörtént, leültem a feleségemmel, hogy megbeszéljük: hogyan tovább? Már megvolt az első gyermekünk, el kellett döntenünk, mit teszünk azért, hogy neki jobb sorsa legyen, mint a mienk. Kettőnk közül csak az egyik vállalhatott olyan feladatokat, ami a szabadidő rovására ment. Én ott voltam az RMDSZ megalakulásánál. Az elején egy nagyon érdekes helyzet alakult ki, ugyanis az egypártrendszerben alkalmazott szabályoknak megfelelően az RMDSZ — de az alakuló román pártok is — munkahelyi szervezetekként alakultak. Ha elővesszük az RMDSZ akkori dokumentumait, sok olyan jegyzőkönyvet találunk, hogy X vállalatnál kik alakították meg a vállalat RMDSZ-szervezetét. Rá kellett jönni, hogy a politizálást ki kell vinni a munkahelyről, mert azt nem lehet munkaidőben gyakorolni, főként öt-hat pártnak egy helyen. Igen ám, de munkahelyen kívül a szabadidőt kellett feláldozni. Én családcentrikus ember vagyok, megvan a határa annak, hogy meddig tudok eltávolodni a közös családi programoktól.

— Milyen feladatokat vállalt?

— Kezdettől fogva részt vettem a tagok toborzásában, én magam is jártam házról házra. Egyfajta népi mozgalom volt az, amit ma már nem lehetne megtenni. 1997-ben megszületett a második gyerekem. Úgy akartam részt venni a politikában, hogy ne hagyjam el Szatmár megyét. Akkor már jól ismertem az egész megyét, mert villamos mérnökként dolgoztam, nem volt olyan település, ahol addigra ne jártam volna. Amikor az RMDSZ úgy döntött, hogy állít városi és megyei tanácsosi listát a helyhatósági választásokon, én a megyét választottam. Ennek oka, hogy Tasnádon születtem, csak 1984-től vagyok szatmárnémeti lakos. Véleményem szerint egy városi tanácsosnak kötődnie kell a városhoz, amit képvisel. Egy jó tanácsosnak minimum két-három generációra visszamenőleg gyökerekkel kell ott rendelkeznie. A megyei tanácsosi munka akkor más volt, mint most. Az RMDSZ volt többségben, a románság meg volt osztva, mert több pártban voltak jelen, eléggé megosztottan. Sok volt a vita, de többnyire értelmetlen szópárbaj, hiszen általában volt két-három lehetőség, amelyek közül kellett választani, inkább elvi kérdések merültek fel.

— Hogyan került a parlamentbe?

Amikor felkerültem a parlamenti képviselői listára, nem voltam befutóhelyen. Én úgy érzem, akkor túlnyertük magunkat. Nagyon sok kihívással jár ez a munka. Sokan úgy tekintik a parlamenti képviselőt, mint annak a területnek a képviselőjét, amelyik bejuttatja, holott a feladata a törvényhozás. Az RMDSZ mindig különös és nehéz helyzetben van, mert csak egy kormányzó román politikai párt segítségével tud elérni eredményeket. Ennek pedig az a feltétele, hogy néha olyan törvényeket is megszavazzon, amelyekkel nem ért teljesen egyet, hogy a román párt majd megszavazzon a magyarok számára fontos törvényeket. A mi választóink ezt nem mindig értik meg, ezért gyakran kell magyarázkodnunk. Egy öt-hat százalékos kisebbség csak ésszerű politizálással tud eredményeket elérni. Ennek az ésszerű politizálásnak szeretnék én is az egyik gyalogosa lenni.

Elek György