Pont, pont, vesszőcske…

… készen van a fejecske — tanítottuk a gyerekeket rajzolni. Vessző, vonal, nyíl, kör, alapvető grafikai formák kiskorúaknak. De mire megnő, és éppen vezetni kezd, mintha elfelejtené az egészet: folytonos vonal, dupla vonal, irányjelzés, körforgalomban a kör. Háromszögű, négyzetes, hatszögű táblák, kékek, sárgák, pirosak… erre menj, arra tilos, ne állj meg, lassanként semmi sem olyan, ahogy egyesek szeretnék.

A közút — ahogy a neve is mutatja — közös használatú része életünknek, ezért törvénytisztelő, gondoskodó és előrelátó embereknek szánták. Így a közlekedési törvények és előírások mindinkább egységesek nemzetközi szinten, és a múlt század húszas éveitől kezdve letisztultabbak és egyértelműbbek lettek.

Most azt mondhatná valaki, hogy miket beszélek, hiszen sok angol hagyományú országban baloldali a közlekedés, máshol több a szöveges tábla, más színkombinációkkal (lásd USA, Kanada), arab országokban és mondjuk Japánban is bajban lenne az európai sofőr az ismeretlen feliratok miatt.

Ez így igaz, de egy alapvető dologban mind egyformák a törvények: egyértelműen, logikusan és minimalista módon igazgatják a közlekedőket.

A másik véglet a laoszi, indiai, vietnami közlekedés, ahol „aki bírja, marja”, mert nincs sávokkal, vonalakkal jelzett útvonal, maximum jobbra vagy balra tarts. Csak a városokon keresztül közlekedő vonatnak van annyi becsülete, hogy kitérnek előle, illetve megállnak a sínek előtt.

Egy német kisvárosban (igaz, hogy nem a legforgalmasabb vidéken) egyáltalán nincs semmi jelzés, tábla, szemafor. A jóérzés és belátás kormányozza az ottaniak közlekedését, na meg a jobbkéz-szabály. Hajajj, ha ez nálunk lenne…

Minálunk is „aki bírja, marja” divat van, sőt, „az erősebbik kutya”. Hozzájárult ehhez nemcsak a gyenge minőségű gyorstalpaló autósiskola, hanem a külföldre szakadt atyánkfiainak itthoni viselkedése is. A rálegyintés — esetleg a ledorombítás — a válasz, ha megszólnál egy ilyen „vendégmunkást” vagy az általa hozott nagy autóval furikázó rokont a parkolóban vagy a saját házad előtt. Gyakran az alkoholfogyasztás az ismérve az ilyen személyeknek.

Visszatérve a vonalakra a kereszteződés előtt felfestett folytonos vonalakat a legtöbb autós nem veszi semmibe. Pedig ezeket azért festik fel, hogy a beforduló járműnek legyen hely, nem pedig az ott parkoló autónak. De olyan helyzet is van százszámra, amikor egy másik utcában maga a felelőtlen sofőr kapja meg ugyanazt mástól. Alapkérdés, hogy 15 vagy csak 5 lépést kell-e tenni a kocsitól gyalog. Ilyen vonal mellett teljesen mindegy, hogy az illető pont oda akar menni vagy pont a vonallal szemben lakik. Igaz az is, hogy amikor felfestik az utcában ezeket a jelzéseket, nem az ottani forgalom függvényében határozzák meg a hosszúságot, hanem csak az útszélesség szerint, avagy csak ahogyan a festőmasina munkása gondolja. Ennek élő példája a Tisztviselőtelep mostanság felújított utcái, ahol össze-vissza hosszúságúak a vonalak… Egy dolog biztos, a folytonos vonal mellett azért nem (volna) szabad megállni, mert az elhaladó másik kocsit a folytonos vonal átlépésére kötelezzük, ami törvényellenes.

Fejlődik a város, egyik diszkont a másik mall után jelenik meg, így megnőtt a körforgalmak száma is. Kezdték a Károlyi úton, a Dedeman előtt, ahol sikerült olyan komplikáltra csinálni a dolgot — és a jelzések minimális hiánya miatt —, hogy balesetveszélyes a körforgalom. Főleg este, amikor a járda- és szigetszél-felfestés hiánya bizonytalanná teszi a helyzetet. Hiányzanak nyilak, vonalak, irányjelző táblák.

Következik a Lidl által szponzorizált híd végi körforgalom. Mint közlekedési szaki, tetszik az eddig elérhető tervrajz, de csak remélni tudom, hogy be is tartják azt. A biztonság okán távolabbra költöztetett gyalogosátkelők bizton sok morgást fognak kiváltani a szatmáriakból, de valamit valamiért.

Őszre nem csak a gyümölcs- és pálinkatermés fogja aggódásra kényszeríteni a szatmáriakat, de a közlekedési újdonságok miatt káromkodó autósok is, valamint a régi híd többszöri, alkalmasint eredménytelen felújítása, a Károlyi út javított burkolatának süllyedése, a kis utcákban parkolók összevisszasága.

Bár a városközpontba tervezett két parkoló(ház?) dolga semmit nem mozog, az új nagy üzletek parkolóiban lesz hely letenni a kocsit. Hogy ez mit segít a szatmári közlekedésen, élünk és meglátjuk (mondta a vak ember a halálos ágyán).

Szerémy Péter