Pontszámban a tasnádiak, valójában mindenki nyert
A Kárpát-medence legnagyobb, mindenesetre legjobb hangulatú böllérversenyét tartotta meg szombaton Mezőfényen az RMDSZ Szatmár megyei szervezete. Közösségi élmény volt, és bebizonyosodott, hogy igen sokan szeretik még Szatmár megyében az ízes „disznóságokat”.
Harmincnyolc csapat tagsága mérte össze szombaton az egyik legtöbbre tartott szokásunkban való jártasságát: a sertés annak idején a gazda és családja egész éves táplálékát biztosította, gyakorlatilag a hízó minden porcikáját felhasználták. A disznótorhoz kötődő hagyományok ápolása érdekében a megyei RMDSZ immár a VIII. alkalommal hirdetett böllérversenyt. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy minden korábbinál többen jelentkeztek, ám így számos érdeklődőt vissza kellett utasítani a helyhiány miatt. Ennek ellenére a zsűri elnöke szerint a Kárpát-medence legnagyobb szabású böllérversenyét tartották meg Szatmár megyében.
A rendezvényt Mezőfény látta vendégül, a helyi társulás telephelyére várták a sokadalmat. Nem is hiába, hiszen már hajnalban sok-sok százan szorgoskodtak, avagy éppen cseverésztek ismerősökkel, ismerősök ismerőseivel. Később több ezren látogattak ki a rendezvényre.
A disznótor itt is emberpróbáló jelenettel kezdődött. Teherautó érkezett negyven, többé-kevésbé riadt süldővel a rakterében — a hat hónapos állatok tasnádi illetőségűek, mindannyian igazi húsdisznók. Állatorvos mászott fel a magasba hozzájuk, s a csapatok egyenként kapták meg az európai uniós normák szerint elektromos sokkolóval elkábított disznókat, amelyek közül több még rugdalt, az ösztönei keresték az esetleges menekülési lehetőséget. Morgolódtak is sokan, miszerint az „új módinál” a régi kés sokkalta hatékonyabb… Sok száz férfi álldogált a téren, többük ennél cifrább pillanatokat is átélt már, most is rögtön leteperték a mázsát épphogy elérő hízókat, és gondosan megszúrták őket, hogy a vérüket fel lehessen használni, ugyanis úgy tartják, az a jó „früstökölni” való. S ha már magyarított német szavakat használunk, a disznótor következő szakaszában mutatkozott meg legélesebben a svábmagyar és a magyar vidékek közötti szokáskülönbség. Előbbiek most is forralták a sertést; utóbbiak pedig perzselték. Többen gázlánggal, a hagyománytisztelőbbek pedig égő szalmával. Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy mindkét tájegységbe valók egységesen hisznek a jóféle fogópálinka emberteremtő hatásában. Éltek is a fertőtlenítő csodaszerrel, hiszen operációszerű odafigyelés szükségeltetett a továbbiakban: a szakszerű boncolás — mondogatták a megkérdezett böllérek —, ez az alapja a disznófeldolgozásnak. „Azt csak jól kell csinálni!”
A későbbiekben a leghatékonyabbnak találtatott csapat, a tasnádi RMDSZ alakulatának főböllére, Irimiás László kérdésünkre elárulta: „Hogy életemben hányadik disznótor ez, azt hirtelenjében nem tudom, de az bizonyos, hogy ma az első.” Amúgy a megközelítőleg pontos számot sem olyan nehéz kiszámolni, hiszen az tudvalevő, hogy '82 óta szúrja a sertéseket, s példának okáért a mostani télen a mai süldő a 63. volt. A tasnádiak a szokásokat megtartva igyekeztek új elemeket is felmutatni. Mindenekelőtt reggelire készítettek egy kis hagymás vért, utána egy kis flekkent grillen, úgy sebesen. Persze közben készülni fog a toroskáposzta — magyarázta a mester. Készítettek fokhagymás szeletet is, melyet krumplipürével tálalnak. Specialitás gyanánt citromos, köményes, kakukkfüves kolbászt készítettek, továbbá véres hurkát, májas hurkát.
Az avasújvárosiak szalmába öltöztették a disznót, úgy perzselték meg. Mint mondták, ők így tanulták, és a bőre is így a legfinomabb. A legszebb portát talán a csaholyiak varázsolták a flaszterre. Amúgy töltött káposztát és toroskáposztát is készítettek. Az erdődiek oldalast, májast, vérest, valamint toroskáposztát készítettek. Tojásos hagymát is vittek a kaplonyiak. A kolbászon kívül májat, vesét is a zsűri elé tettek a csomaköziek, akiknél nem volt olyan, hogy főböllér, hanem mindenki abban jeleskedett, amihez igazán értett, azaz csapatmunkával állították elő például a sült húst. A Mezőfényi Vadkanok főböllére, Ulmer Gerhardt, valamint Mezősi Szabolcs hagyományosan, svábosan fogtak hozzá a disznófeldolgozáshoz: leforrázták, majd felakasztották, hogy felhúzva vágják fel. Mint mondták, a díszítésre különösen büszkék, no meg a tepertőjükre is.
A bogdándiak sok mindenre büszkék (okkal), a legjobban talán az orjafeldolgozási tudásukra. Orjára bontották a süldőt, a jóféle szalonnaszéleket leválasztották — magyarázta Nagy András, a csapat „Bandi” mestere. „Nagyapámék ezt tanították meg, hogy kell kivenni az orját. Itt, a megyében mindenki a hasánál bontja, ott is felfelé van állítva. Pedig régen használták az orjaszalonnát a száraztésztához. Rápergelték, és az különösen finom, jó ízű” — így Bandi mester, aki szerint a lényeges az, hogy eleink már az elején kigondolták, mit mire akarnak használni, és úgy fogtak hozzá.
Az ítéletek délutánra születtek meg. Addig előadók (Fekete Rózsák, a Fröhlich Kulturális Egyesület tagjai, a Rákóczi Kulturális Egyesület, a Royal Team, a Bertici Fivérek, végül a Feri meg a Feri együttes) kedveskedtek a bölléreknek és a sok ezer fős kilátogató sokadalomnak. Közben persze majd' minden sátorban fel-felcsendült egy-egy jóféle nóta is. A díjak, oklevelek átadását követően a csapatok tagjai a jól sikerült munka, a közösségi élmény tudatában szedelőzködtek, készültek haza. A vendéglátás, a helyszínbiztosítás terén a mezőfényiek igencsak magasra tették a lécet — mint többen is megjegyezték, igencsak nehéz lesz jövőre legalábbis csak elérni mindezt…
A szervezők részéről Pataki Csabát, a megyei RMDSZ elnökét kérdeztük. Elmondta, hogy a disznóvágás ősi hagyomány. A böllérverseny nagyon nagy csapatösszetartó hatással bír. Kiemelte azt is, hogy gyakorlatilag az egész megye összegyűl egy-egy ilyen alkalmon. Ebben áll a közösségformáló hatása, hiszen a csapatok tagjai ismerkednek egymással, egy baráti légkörű versengés keretében összemérik ügyességüket, tudásukat. „Tavaly sajnos nem tudtuk megtartani, ezért idén az emberek még jobban igényelték — ez érezhető is, hiszen ebben az évben fordult elő először, hogy túljelentkezés volt. Egész egyszerűen fizikailag nem fért be minden csapat, amelyik jelentkezett… Jövőre mindenképpen a Szamos jobb oldalán tartjuk a versenyt. Visszatérve a mostani alkalomra az is különösen jó, hogy barátságos az idő. Késett egy hetet a rendezvény az állategészségügyi óvintézkedések miatt, hiszen február első hétvégéjén szoktuk megtartani. Minden szabályozást betartunk, nagyon sokat egyeztettünk az országos és a helyi hatóságokkal. Ennek jegyében kidolgoztunk egy szabályzatot, amit minden fél betartott — ezért külön köszönet az állatorvosoknak. A lényeg: nem tüntethet el egy hagyományt egy kicsike vírus” — nyilatkozta.
A legek versenye
A legfinomabb kolbász: Kökényesd
A legszebb kolbász: Vetés
A leghosszabb kolbász: Szatmárpálfalva
A legízletesebb hurka: Börvely
A legízletesebb véres: Magyargéres
A legfinomabb pecsenye: Hadad
A legfinomabb korhelyleves: Kaplony
A legfinomabb hagymás véres: Szatmárhegy
A legfinomabb tepertő: Mezőfényi Vadkanok
A legszebb szalonna: Halmi
A legszebb sonka: Batiz
A legszebb perzselés: Lázári, Mezőfényi RMDSZ
A legjobban töltött kolbász: Masvet Kft., Tasnád
A legszebb tarja: Gencs
A legszebb orja: Mezőpetri
Hagyományőrzésből jeles csapat: Magyarcsaholy
A legvidámabb csapat: Szatmárudvari
A legesztétikusabb terítés: Vadászok
A legfinomabb gulyás: Mikola
A legfinomabb káposzta: Nagykároly-Kertváros
A legfinomabb böllérmáj: Csomaköz
A legszebb öltözék: Avasújváros
A legtisztább csapat: Érendréd
A legjobb vendéglátók: Szatmárnémeti RMDSZ
A leghigiénikusabb boncolás: Csanálos
A legösszeszedettebb csapat: Érszakácsi
A legfinomabb csülkös kenyér: Mészáros Pékség, Sárközújlak
A legszebb kiállású hús: Bogdánd
A leghagyományosabb tálalás: Szárazberki Hármashatár Egyesület
Dobogós csapatok
A zsűri összesített pontszámai alapján a következő csapatok szerepeltek különösen jól:
III. helyezés: Egri Csillagok
II. helyezés: Szárazberek
I. helyezés: Tasnádi RMDSZ
A fenti ítéleteket a Csányi Sándor és Vass Imre magyarországi mesterszakácsok által vezetett, Bertici Kinga, Szejke Zsófia, Veress Ádám és Sarkadi Sándor alkotta zsűri hozta. Ezenkívül díjazták a legjobb pálinkákat, illetve a legjobb borokat is — Huszti Gyula, Hornyák Tibor, Butka Sándor és Prógli József ítészkedtek abban a kategóriában, és számos első, második, harmadik helyezést ítéltek meg.
Megyeri Tamás Róbert
