Presbiteri konferencia: az élő hit ünnepe
A 160 lelket számláló Szamoskóródi Református Egyházközség volt a házigazdája szombaton a Szatmári Református Egyházmegye presbiteri konferenciájának. Király Lajos esperes hirdetett igét.
Szombaton 10 órakor megtelt a szamoskóródi református templom a Szatmári Református Egyházmegye soron következő presbiteri konferenciáján. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett igét Mózes második könyve 3. részének első 15 verse alapján. A megjelenés története van benne ebben a bibliai részben, ezt az igehirdető három gondolatban foglalta össze. Az első gondolat az, hogy a menekülő ember a puszta csendjében megtanul figyelni. Mózes negyven évig élt a fáraó udvarában, majd negyven évig a pusztában, és mielőtt elkezdte a negyven évig tartó vándorlást Izrael népének az élén, személyesen találkozott Istennel. Sokan vágynak a csendre, de a mai rohanó világban erre nincs lehetőség. A második gondolatban azt fejtegette az igehirdető, hogy milyen szerepe volt a kreativitásnak a találkozásban Isten tervében. Amikor Mózes meglátta az égő csipkebokrot, ami nem égett el, félelmére, a „kicsoda vagyok én?” kérdésre Isten gondviselő és félelmet oldó felelete az, hogy vele lesz, hogy nem egyedül kell megoldania a feladatot. Az ember két véglet között éli az életét: vagy azt gondolja, hogy semmit sem kell tennie, hiszen semmi sem függ tőle, vagy azt, hogy minden az ő feladata. Nem csak Mózesre, hanem minden emberre mindig új feladatok és megbízatások várnak. Király Lajos hangsúlyozta, hogy az ige (Zakariás 4, 6) rámutat arra, hogy nem minden a te feladatod, hogy nem erővel, sem hatalommal, hanem az Ő lelkével adja a szabadulást. A csalódottság, a frusztráltság, a túlterheltség és a kiégettség annak a következménye, ha mindent egyedül akarunk elvégezni, holott csak annyi a feladatunk, amivel Isten megbízott minket. Jézus is így imádkozott: „elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál” (János 17, 4), pedig még sok beteg, halott, szegény maradt Jézus munkássága után is. A harmadik gondolat a meditálás és a küldetés. Mi a mi feladatunk, milyen utat és küldetést kaptunk az Úrtól, amit egyszerűen és világosan kell látnunk? Ezekre a kérdésekre ad választ az ige. Isten Szentlelke által légy az Ő áldott eszköze, aki nem passzívan érzékeli a világot, hanem munkálkodik Isten dicsőségére és felebarátja javára, mivel „az Ő alkotása vagyunk” (Ef. 2, 10), és akinek „kegyelme által hatalma van arra, hogy megszabadítson bennünket, és naponta felöltözzük az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt, aki megjelent (Kol 3, 10)” — fogalmazott az igehirdető.
Erdei Árva István házigazda lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy a szamoskóródiak adhattak otthont a presbiteri konferenciának, amire már rég készül a 160 lelket számláló egyházközség. Ebben a profitorientált világban nem haszonszerzés miatt végezzük a szolgálatot. A presbitériumban csak szolga van, akinek az a feladata, hogy megismerje és továbbadja Isten szeretetét. Nem az a lényeg, hogy hány tagja van a gyülekezetnek, hanem az, hogy azok közül hányan élnek keresztyén életet, fogalmazott a lelkipásztor, aki szerint a presbiteri konferencia az élő hit ünnepe.
A továbbiakban Illés Jenő, az egyházmegye presbiteri szövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke, Tóth András is megtisztelte az alkalmat, ő is szólt az egybegyűltekhez.
Szilágyi Balázs, a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkipásztora előadásában a szolgálat örömeiről és terheiről szólt Habakuk próféta könyve alapján. Isten soha nem késik, sokszor megvárakoztat, de mindig idejében érkezik — biztatott, és azt kívánta, hogy minden jelenlevő tudjon Istentől megkapott őrhelyére állni és hűségesen szolgálni.
A presbiteri tisztségről dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok beszélt, elmondva, hogy ki lehet presbiter. Kitért arra a problémára is, hogy sokan miért nem vállalják a presbiterséget. Beszélt a presbiterek kötelességéről az Istennel, az egyházzal, felebarátaikkal és a gyülekezettel szemben. Ez a kötelesség Isten országának építése. „Nem akarjuk átvenni a lelkipásztor feladatait, de gyülekezetépítő munkájában hasznos segítség szeretnénk lenni” — hangsúlyozta a főgondnok. Cél a lelki ház, amiről Péter apostol elmondta: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1. Péter 5, 2)
Elek György
