Prioritások — nem a mieink

Hiába próbálom tudatosan kizárni a hétköznapi életemből a romániai politikum mocskolódását, mégis valamiképpen folyamatosan belebotlok egy újabb csomóba, és csak mérgelődöm, jobban és jobban. Nagyon népszerűnek akar tűnni az állítólagos magyar érdekképviseletet vállaló vörös tulipán azzal, hogy duzzog az államfő nem törvényértékű megjegyzésén, amikor valamifajta kisebbségi jogokat kifogásolt. Én viszont azt kifogásolom, hogy az arra felkent személyek közül az égadta világon senki nem foglalkozik azzal, hogy az ország gazdasága már csődállapotba jut. Vajon miért üresek az iskolák magyar osztályai? Azért, mert nincs elég gyerek — jöhet a válasz. De miért nincs elég gyerek? Nyissa ki valaki a szemét, és lássa meg, hogy továbbra is tömeges a magyarok menekülése ebből az országból, ahol a politikusok belső érdekharcai megnyomorítják a népet. A bankközi piacon nyújtott lejhitelek átlagkamata, vagyis az a bizonyos ROBOR másfél év alatt többet nőt, mint az elmúlt húsz évben összesen. Ez érdekli vajon az „érdekképviseletünket”? Érdekli vajon őket, hogy több száz lejjel fizetnek többet a fiatalok az „Első lakásukért” azért, mert a belső harcuk tönkreteszi Románia gazdaságát, és az infláció oly mértékben emelkedik, mint a pillanatnyi vérnyomásom? És természetesen a törvény sem engedi, hogy a bankkal kötött szerződésüket fix kamatos szerződésre változtassák. Ezek a fiatalok lesznek az elsők, akik összecsomagolnak, külföldre menekülnek, és az „érdekképviselet” maradhat idehaza a kisebbségi jogaival együtt, amelyek esetleg már csak rá fognak vonatkozni.

Legyen kisebbségeket védő törvény, védjük meg magyar iskoláinkat, de védjük végre azokat is, akiknek szól ez a törvény! Az elmúlt években a prioritáslista messze eltért a lakosság valós igényeitől. Négyévente ingyen miccsel és sörrel feltölthető szavazógépekként kezelnek. De már felnőtt egy új generáció. Azok, akiknek a kommunista párt annak idején nem biztosított minimális megélhetési lehetőséget. Mi már annak a generációnak vagyunk a tagjai, akiknek az atyai otthonból kilépve meg kell izzadnunk azért, hogy felnevelhessük gyermekeinket.

„Nagyszerű” kormányunk van, és tökéletesen idomul hozzá az „érdekképviselet”. Nem is lep meg, hogy kitartanak egymás mellett, még ha a vörös tulipán hivatalosan nincs is kormányon. Mennyit érnek nekem ezek a pártok? A választ megkapják a következő választásokon…

Pesek Attila