Programideológiából állapotideológia

A postModern Távlatok Művelődési Műhely találkozójának témája A régi Szatmár és a transzszilvanizmus volt. Dr. Váradi Izabella tartott előadást.

A résztvevőket köszöntő Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója kitért arra, hogy nagyon fontos volt a Kós Károly által vállalt tudatosító szerep azonosságtudatunk megszilárdításában.

Kérdésekre kihegyezett előadásában dr. Váradi Izabela a transzszilvanizmus problematikus „forró pontját” járta körül, utalva a szakirodalom főbb megállapításaira. A következtetés az volt, hogy a transzszilvanizmus fontos szerepet játszott az erdélyi magyarság identitás–képződésében, azonban ma már el kell helyezni a nemzeti eszmetörténet múzeumában. A transzszilvanizmus programideológiának készült, gondolkodási és cselekvési társulatot akart nyújtani, végül azonban állapotideológia lett, különösen a Makkai Sándor püspök kezdeményezte „Nem lehet — soha” után.

Veres István röviden ismertette a szász universitas eszményének kialakulását, és a szász autonómia-kísérletek esetleges lehetőségeit az erdélyi gondolathoz. Kónya László kiemelte, a transzszilvanizmus pedagógiai fontosságát, nevelési üzenetét. Erdei Árva István református lelkipásztor hozzászólásában realista képet rajzolt a református egyház és a transzszilvanizmus viszonyáról. Közben kitért Tavaszi Sándornak arra a kísérletére, hogy az erdélyi etnikumok kritikai jellemrajzát adja, és meghatározza Erdélynek, mint történelmi otthonnak a fogalmát. Különösen tanulságosnak vélte Makkai Sándor magatartásváltását, aki tíz év megfeszített és eredményes munkája után, látszólag váratlanul elhagyta Erdélyt és lényegében megtagadta a kisebbségi cselekvési lehetőségekből hirdetett álláspontját.

A hozzászólók többsége érdeklődött a nagybányai Új Kiáltó Szó okairól és következményeiről. Dr. Váradi Izabella elmondta, hogy ennek a bátor kiállásnak (amit ő még minisztériumi alkalmazottként írt alá) annyiban meglett az eredménye, hogy a következő tanév elején háromszor annyi tanuló jelentkezett a magyar tagozatú osztályokba. Ennek ellenére a hatósági zaklatások nemcsak megviselték az ottani magyar elit képviselőit, hanem szembe is fordították őket egymással.

Kereskényi Sándor összegzésképpen elmondta, a globalizáció új körülményei között a romániai magyarság, és különösen az erdélyi magyarság fiatalok az etnikai tudathasadás különféle formáit vállalhatják. A lényeg az, hogy ne csak az egyéni önmegvalósítás útját járjuk, hanem folyamatosan vegyük számba közösségi kötelezettségeinket is.

Elek György