Pusztadarócon gyűltek össze a Darócok

„Öröm volt házigazdának lenni” — summázták a pusztadaróciak, akik idén, az immár hetedik alkalommal megszervezett találkozón látták vendégül a Kárpát-medencéből érkezett daróciakat, erősítve a határon inneni és túli „testvértelepülések” összetartozás-érzését.

Egy találkozó mindig öröm — a találkozás és az együttlét öröme, különösen ha a rég nem látottak nem csak a közelebbi szomszédból, de több száz kilométeres távolságokból, az egész Kárpát-medence területéről érkeznek. Ilyen, nem mindennapi vendégeskedés házigazdája volt Pusztadaróc a hét végén, hiszen a Partium és Szatmár megye egyik kapujaként is emlegetett település adott otthont a VII. Kárpát-medencei Darócok Találkozójának. A találkozó megszervezésének ötlete közel tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy lelkes tibolddaróci csapat fejében, akik nem csak a térképen kutatták fel a történelmi Magyarország területén lévő Daróc településeket, hanem a valóságban is — hosszú útjuk során sok-sok, barátsággá erősödött ismeretség kötődött, s az évente megszervezett Darócok találkozója is a határon inneni és túli „testvértelepülések” összetartozás-érzését erősíti, annál is inkább, mivel a települések között sok az apró falucska, kis tanyaközség, ahol csak ilyen alkalmakkor pezsdül fel az élet.

Pusztadarócon a háromnapos rendezvény fő helyszíne az Ember Géza Kúria volt — itt „mutatkozott be” a vendégeknek népdallal és -tánccal, népi komédiával és fonóesttel a házigazda-település és a hozzá tartozó falvak (Szamosdara, Pete, Atya); innen indultak és ide érkeztek a Szatmárnémeti-nézőből a vendégek és itt beszélgettek kötetlenül, ki-ki saját Daróca jellegzetességeit elevenítve fel. Vasárnap kora délelőtt a református templomban gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre a vendégek, valamint Pusztadaróc református és katolikus közössége — „Pusztadaróc imádkozó közössége egy helyen dicsérte az Urat” — ahol elsőként Ilonczai Zsombor lelkipásztor köszöntötte a templomot zsúfoltságig megtöltő jelenlévőket, igehirdetését János evangéliumának soraira építve. „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” — Nem csak e soroknak, de mindennek alapja az egység, a tizenhárom Darócról eljött egy maréknyi gyülekezet hálát adni, s megköszönni az életet, az egészséget, ezt a tartalmas három napot, amit együtt töltöttünk. Államalapítás ünnepe után pár nappal másról nem eshet szó, mint egységről — arról az egységről, amely összekovácsol bennünket. Ugyanúgy, mint ahogy összekovácsol bennünket, daróciakat az az egység, melynek alapjait Tibolddarócon vetették meg — s ezt az egységet soha fel ne áldozzuk” — prédikálta.

Molnár Eduárd római katolikus lelkész Pál apostol filippiekhez írt levelének egy sorát idézte: „Felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott”. Van Pálnak mit elfelejtenie? Nagyon is, hiszen Saulként üldözte az egyházat és a keresztényeket. Nem volt tökéletes és ha nem lépett volna túl a múltján, nem tudta volna megírni a fél Új Szövetséget. De túllépett a múlton, felejtette ami mögötte van és előre nézett — tegyük ezt mi is, ne visszafelé pillantsunk, hanem kezdjünk el előre nézni.” — fogalmazott. Az igehirdetéseket, református és római katolikus énekeket követően Găman Mihály polgármester üdvözölte a jelenlévőket, s mint hangsúlyozta: „Büszke vagyok Pusztadarócra. Szép hagyományokat és szép községet tudtunk bemutatni vendégeinknek — vannak olyan Darócok, ahol még csak álmodnak ilyen életminőségről, szívből kívánom nekik, hogy minél hamarabb érjék el ezt a szintet” — mondta, külön köszönve a helybéli gyermekeknek a találkozót színesítő előadásokat, s azt a fáradhatatlan lelkesedést, amellyel kivették részüket a szervezésből is. „Isten hozta önöket Szatmár megyében, ahol két Daróc is van — s bár már mindkettővel megismerkedtek (szerk. megj.: a 2015-ös találkozónak Királydaróc adott otthont), visszavárjuk önöket, hogy a megye többi községét, tájegységét is lássák” — fogalmazott Pataki Csaba tanácselnök, nem rejtve véka alá azt sem: Pusztadaróc valóban az egyik legmagasabb életminőséggel rendelkező községe a megyének, hiszen: „Aki jól dolgozik, azt a Jóisten is megsegíti.”

A köszöntéseket követően a felvidéki Panyidarócról érkezett Papp Gabriella nyújtotta át különleges ajándékát: csodálatosan énekelt Ave Mariat, majd a pusztadaróci színjátszó kör ifjai vitték egyfajta időutazásra a jelenlévőket Az aranyszirmú virág című előadásukkal, s a templomi ünnepség zárómomentumaként Nagydaróc, Panyidaróc, Bálványosdaróc, Tibolddaróc, Nádasdaróc és Királydaróc küldöttsége, valamint a pusztadaróci, darai és atyai református egyházközségek, a helybéli kulturális egyesület elnöke, a nőszövetség elnöke vett át egy-egy emléklapot és Bács Rozália-grafikát. A templomból zászlós felvonulással indultak a település központjában lévő parkhoz, ahol Bordás Vanessza szavalatát követően a Darócok küldöttei egyszerre oldották meg a nemzeti színű szalagot (melyből mindannyian hazavittek egy-egy darabot) és leplezték le a találkozó emlékére állított, Pop Nicolae által tölgyfából faragott kopjafát. „Reméljük, ellene fog állni az időjárásnak, az időnek és a rosszakaratnak, s dédunokáinkat is emlékezteti majd a mai napra” — hangzott az áldás, melyet követően a Himnusszal zárult az ünnepség. „Sokat dolgoztunk tervek és álmok szintjén, aztán egységgel és összefogással valóság lett ez a találkozó itt, Pusztadarócon. Öröm volt házigazdának lenni és remélem, a vendégek is jól érezték magukat s szeretettel gondolnak majd vissza ránk” — mondta Găman Mihály polgármester, miközben a vendégsereg megindult az Ember Géza Kúria irányába, a búcsúebédre.

 Szabó Kinga Mária