Ranglétra

Többesélyes, hogy mi lesz a Victor Ponta körül kialakult hercehurca végkimenetele. A lehetőségek országában bármi megtörténhet és elég sok minden meg is történik. Régebben, aki magas beosztásba akart jutni, nem kerülhette el azt a bizonyos „ranglétrát”, melynek legalább minden második fokára rá kellett lépjen. Ma már nagyon sok kiváltságos személyt emelnek gyorsan a magasba, ezek egy-két létrafok után már ott vannak fenn. Így került Victor Ponta is az ügyészségi irodából a miniszteri, majd a pártelnöki és a miniszterelnöki székbe. Hajszálon múlott, hogy most nem ő bitorolja a Cotroceni-palotát. Nem a tudása és tehetsége, nem is a kitartása és a küzdelme árán, hanem párttársai befolyásának eredményeként. Az elmúlt öt évben minden oldalát megmutatta, csak a jó oldalát nem, de ha lenne is olyan, az elhanyagolható lenne a negatívumok mellett. Eszembe jutnak Széchenyi szavai, aki azt mondta: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel”. Nemzetről beszél, bár abban az időben sem voltak olyan országok, amelyekben csak egy nemzet élt, és a kormány csak azt a nemzetet vezette. Számunkra ma az a szomorú, hogy a romániai magyarok sorsa öt éve a Ponta-kormány kezében van. Igaz, hogy formailag nekünk, magyaroknak is van beleszólásunk a kormányzásba, mert néha belülről, néha kívülről mi is támogattuk a kormány számunkra nem mindig kedvező döntéseit. Hasonló sors vár ránk akkor is, ha Ponta megy, és akkor is, ha marad. Mert egyre nagyobb az esélye annak, hogy a következő kormányfő sem azok közül kerül majd ki, akik végigjárták a ranglétrát, akik tanultak, tapasztalatot szereztek, akik nyugodtak lehetnek, mert még rosszindulatból vagy politikai megrendelésre sem vizsgálódhat ellenük eredményesen a korrupcióellenes ügyészség.

Elek György