Reformációs emlékünnep Tasnádon

November 2–5. között ünnepségsorozatot tartottak a tasnádi református gyülekezetben a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A lelkészházaspár arra törekedett, hogy ne külsőségekben, hanem lélekben újuljon meg az egyházközösség és annak tagjai.

Pakulár István és Pakulárné Bú Julianna lelkipásztorok fontosnak tartották, hogy ne csak egy emlék-istentisztelettel adózzanak a jeles évfordulón, hanem a reformáció értékeit felmutató különböző előadásokkal és programokkal gazdagítsák a gyülekezet tagjait. A programsorozat csütörtök este kezdődött a Luther című életrajzi film levetítésével, amelyből megismerhették a jelenlevők Luther Márton életét és az egyház megújítására irányuló küzdelmeinek körülményeit. A következő napon, pénteken a nagyváradi Continuo régizene-együttes koncertjére került sor egy zenés áhítat keretében, amely eseményen reformáció korabeli hangszeres zene és zsoltárfeldolgozások hangzottak el az együttes előadásában a középkori templomban. Az eseménysorozat fő programjai szombaton zajlottak, amikor két előadás, ünnepi vallásóra és közös gyertyagyújtás is volt a gyülekezetben. A délelőtti előadáson nt. Szatmári Elemér tamásváraljai lelkipásztor tartott előadást „Mit jelent ma reformátusnak lenni?” címmel. Az előadó a reformátusság hiányainak és többleteinek az oldaláról közelítette meg a fő kérdést, majd kifejtette, hogy a helyesen megélt református öntudat csak előbbre viszi az egyes ember és a közösség életét is. Az előadás után ünnepi vallásórát tartottak a gyülekezet gyermekei számára. A gyerekek megnéztek egy mesefilmet Noé bárkájáról, majd a reformációhoz kapcsolódó kézimunkát készítettek. Ezt követően játszottak és uzsonnáztak. A délutáni előadás egy érdekes beszámoló volt az óromániai református misszió beindításáról. A vetítéssel egybekötött előadást nt. Horváth Miklós nyugdíjas lelkipásztor tartotta, aki 1974–1977 között végezte hűséggel a missziót. Sok érdekes élményről és tapasztalatról számolt be a hallgatóságnak. Az előadás után a gyülekezet tagjai átvonultak a templom udvarára. Ezen a helyen 500 darab mécsest helyeztek ki és gyújtottak meg, miközben zsoltárokat és dicséreteket énekeltek.

Vasárnap úrvacsorával egybekötött istentisztelet zárta a rendezvénysorozatot. A reformáció évében gyakran szó esik arról, hogyan határozzuk meg ma a reformációt. A reformáció megújulást jelent — hangsúlyozta Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese. Fiatalosan mondva: valaminek az újrakezdése, újratervezése. Tolnay István János evangéliumának a harmadik részét választotta igehirdetésének alapjául, azt a történetet, amikor Nikodémus, a zsidók főembere találkozott Jézussal, és megkérdezte tőle, mire van szüksége az életében. Jézus az újjászületést ajánlotta Nikodémusnak: „Szükség néktek újonnan születnetek”. Mert: „A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az”. Az embernek van lelke, lélekben kell újjászületni, lélekben kell megfiatalodni a hit erejével. A reformációval az egyház megpróbál visszafiatalodni Jézushoz. Ahol az egyház képes megfiatalodni, ahol a fiatalság lelke költözik belénk, ott a közösség is megfiatalodik. Ez akkor lehetséges, ha nem marad a templom falai között az ige. Az újrakezdést és az újraszervezést sokan a külsőségek megújításával fejezik ki. Szükség lenne a közös hitélményre, a megtapasztalásra. Újra kellene gondolni Istenhez való viszonyunkat. Személyessé kellene tenni az Isten-ember kapcsolatot — hangsúlyozta az igehirdető. Az istentisztelet részeként Biró Kitty olvasta fel Kálvin János imáját, énekelt Dohi Csenge és Pakulár András.

A szervezők ugyan sajnálták, hogy viszonylag kevesen vettek részt a programokon, de akik jelen voltak, minden bizonnyal meggazdagodtak és megerősödtek lélekben, ismeretben és református öntudatukban.

Elek György