Régi és mai oktatási módszerek

Dobos Csaba, a mikolai általános iskola igazgatója régi osztálynaplókat fellapozva tett összehasonlítást a múltban és a jelenben alkalmazott oktatási módszerek között, kutatva, hogy mi az, amit érdemes, és mi az, amit nem érdemes tanítani az iskolában.

Sokszor esik szó az oktatás minőségének zuhanásáról, mindenki keresi a felelősöket, mindenki másokra mutogat, a dolgok pedig nem változnak, vagy ha mégis, akkor rossz irányba. Dobos Csaba, a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola igazgatója szerint megoldás-keresés közben vissza kellene egy kicsit tekinteni a múltba. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk figyelmen kívül az idők változásait, a kor elvárásait, hanem azt, hogy használjuk fel azokat a módszereket, amelyek eredményesek voltak, és ötvözzük azokat a mai módszerekkel. A mikolai iskola archívumában található néhány napló az 1800-as évek végéről és az 1900-as évek elejéről. Ezeket lapozva elgondolkodtató dolgokra bukkanhatunk. Az I–IV. osztályt egy tanító tanította, a naplóban olyan tantárgyak voltak, mint: magaviselet, szorgalom, hit és erkölcstan, beszéd és értelmezési gyakorlat, magyar olvasás, nyelvtan, helyesírás, számtan, mértan, földrajz, történelem, polgári jogok és kötelességek, természetrajz, természettan és vegytan, szépírás, rajzolás, testgyakorlás, folyékony olvasás, fogalmazás, gazdasági ismeretek elmélete és gyakorlása, háztartástan, kézimunka–kézügyesség, valamint igazolt és igazolatlan mulasztások. A mindezekre adott jegyek és minősítések az „Előmeneteli és mulasztási napló — elemi-, felső-, nép- és polgári, illetőleg a velök kapcsolatosan vagy önállóan szervezett általános és gazdasági ismétlőiskolák és női kereskedelmi szakok számára”, mai nevén osztálynaplóba voltak beírva. Voltak olyan „naplók”, amelyek első lapján ez állt: „A mikolaközségi elemi népi iskola ANYAKÖNYVE és OSZTÁLYZATA. A mikolaközségi tanoda I–IV. osztálya, az 1897–98-ik tanévre”. A naplókban nem csak a jegyek és minősítések, hanem a tanuló szorgalmáról és viselkedéséről szóló megjegyzések is fel vannak tüntetve. Az iskolában a tanító szava megcáfolhatatlan volt, azzal a szülők teljesen egyetértettek. Nem volt szükség felmérőkre, képességvizsgákra, a tanító minden gyerekről tudott mindent, a zárójegyeket nem aszerint adta, hogy a gyerek milyen jegyeket kapott év közben, hanem aszerint, hogy év végén hogyan ítélte meg a tudását. A négy osztály elvégzése után a gyerekek tovább tanultak, ha a szülők anyagi helyzete megengedte azt. A munkában viszont valamennyi gyerek megállta a helyét, mert az akkori inasiskolák jó szakembereket képeztek.

Sikeresnek nevezhető

A mikolai Gellért Sándor Általános Iskolába az idén harminchárom tanuló jelentkezett képességvizsgára, közülük tizennyolcan kaptak ötösnél magasabb jegyet, az igazgató szerint ez sikernek könyvelhető el. Néhány gyerek a Református Gimnáziumban és a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban szeretne tovább tanulni, legtöbben a szakiskolákat választják, de egyikük számára sem garantált, hogy majd munkahelyekhez jutnak. Dobos Csaba úgy véli, hogy magán az oktatási rendszeren kellene változtatni, össze kellene hasonlítani, hogy mit tanítottak régen az iskolákban, és mit tanítanak most, és a mai igényeknek megfelelően átgondolni, hogy milyen típusú elméleti, általános műveltségi tudásra van szüksége a fiataloknak. A legtöbb időt a gyakorlati ismeretek megszerzésére kellene fordítani.

Elek György