Reménysugárral a X. Tündértánc élménytáborban

Július 3–9. között immár tizedik alkalommal rendezték meg Sárospatakon a Tündértánc Nemzetközi Élményterápiás Tábort daganatos és fogyatékkal élő gyermekek részére.

Az eseményen 7 Szatmár megyei család összesen 9 gyermekkel vett részt. Ez a kis, de annál vidámabb, az évek alatt igencsak összeforrt, egymást lelkileg is támogató csoport vett részt a Reménysugár (a Hans Lindner Alapítvány rákbeteg gyermekeket segítő programja) jóvoltából a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány által megszervezett nyári táborban. Az itt töltött napokról Gebur Kinga (III. éves orvostanhallgató, a Reménysugár önkéntese) ekképp számolt be:

„Az önfeledt élmények sorozata már a közös utazás alatt elkezdődött, és később csak fokozódott a jókedv. A hétfői nap az ismerkedés, barátkozás jegyében telt, így érkezésünk után elfoglalhattuk szállásainkat, amik egy teljes héten keresztül otthonul szolgáltak számunkra. Megkaptuk az egyforma pólókat és sapkákat is, amik csak még jobban sugározták az összetartozást. Az utazási fáradalmak kipihenése után pedig délután lezajlott a hivatalos tábormegnyitó is, amelyen mosollyal az arcukon köszöntöttek minket a szervezők, és ismertették a főbb programokat. Egész este sokat játszottunk együtt, beszélgettünk, fociztunk és barátságot kötöttünk a magyarországi és Erdély más tájairól érkezett résztvevőkkel. A keddi napot a Zemplén Műveleti Csoport bemutatójával indítottuk, melynek keretében volt alkalmunk megfigyelni, hogyan is zajlik egy valódi kutyás bevetés tettesek elkapása esetén, milyen az, amikor kutyával keresik az esetleges kábítószert az autóban. Felszálltunk a rabszállítóra is, és lehetőség volt felpróbálni a bilincseket, az ütésálló mellényt, sőt, a bátrabbak még a gumibot használatát is kipróbálhatták. Az adrenalinnal teli kalandok után a kézművességgé volt a főszerep, mindenki kedve szerint választhatott a négy program közül. Volt itt textilszobrászat, agyagozás, ékszerkészítés, a kisebbek pedig a süteménykészítésben próbálhatták ki tehetségüket. Kis vonattal utazgatva volt lehetőségünk megcsodálni Sárospatak régi, hangulatos épületeit, a város központját, nevezetességeit. Késő délután a kemping melletti strandon pihenhettük ki e nap fáradalmait. Remek hangulatú estével zártuk a napot, volt itt karaoke, éneklés és tánc, önfeledt szórakozás és rengeteg mosoly az arcokon. Elérkezett a tábor harmadik napja, a szerda, ami talán az egyik legizgalmasabbnak, programokkal igencsak dúsítottnak bizonyult. A Sátoraljaújhelyen található Zemplén Kalandparkba látogattunk el, ahol a közös fotózás után mindenki oda mászkálhatott, ahova csak a szíve húzta. A mi kis csapatunk először a bobozást próbálta ki, amit a kezdeti szorongás és egymás bátorítása után végül kicsitől nagyig mindenki nagyon élvezett. Mindezek után a magasból gyönyörködtünk a környező táj szépségeiben, de volt itt még csúszás-mászás a fákon, ugrálás, hófánkozás és minden izgalom, amitől csak úgy repkedtek a pillangók a hasunkban. A szálláshelyre visszatérve kis pihenés következett, majd pedig a motorozás szerelmeseinek kedvezett a programsorozat, hiszen lehetőségünk volt kipróbálni, milyen is egy igazi motoros utazás, ami után újra vidám strandolással zártuk a napot. A csütörtöki nap újra a kézművesség és a hagyományőrzés jegyében telt. A reggeli megbeszélés után őseink rettegett s messze földön ismert íjait tudtuk kipróbálni, amivel egyesek igencsak ügyesen boldogultak. Következtek a további érdekes kézműves foglalkozások, amelyeken minden korosztály megtalálta a kedvére valót: baba-, ékszer- és süteménykészítés, valamint kerámiázás is volt. Szebbnél szebb alkotások készültek az ügyes kezek alatt, és ragyogtak a frissen készült finom süteményt majszoló arcocskák. A délutáni pihenés után pedig közös főzésre került sor, ahol a csapatmunka szelleme erősítette a barátságokat, és lehetőséget nyújtott a beszélgetésre is, majd pedig újra strandolás következett. A tábor ötödik napja börtönlátogatással kezdődött, ami által betekintést nyerhettünk a szigorú óvintézkedési szabályok rejtelmeibe, a történelem során jelen levő és a mai büntetés-végrehajtás módszereibe, megtekinthettük, milyen is egy cella belülről, valamint mindazon tárgyakat, amiket az elítéltek készítettek a fogdában való tartózkodásuk ideje alatt: festményeket, kerámiaedényeket, vázákat, használati tárgyakat. A nap további része újra kézművességgel telt, folytatódtak a megszokott programok a még mindig tartó lelkesedéssel. Mindeközben a gyerekek rengeteget játszottak is egymással, a tőlünk érkezett fiúk például a szabadidejük nagy részében fociztak. A napi strandolás után újra az önfeledt szórakozásé volt a főszerep, hiszen hatalmas bulival zártuk a napot, ahol a Crossroad zenekar ritmusaira táncoltunk, együtt mulatott mindenki a legkisebbtől a legnagyobbig. A szombati napon már érződött a búcsúzkodás hangulata, hiszen ez volt táborunk utolsó programokkal teli napja. A kézműves foglalkozásokon mindenki befejezhette az alkotásokat, amiket egész héten készített, majd pedig gondosan elcsomagolta azokat a hazafelé tartó útra. Egy kisebb, de annál lelkesebb csapattal ugyanakkor tettünk egy rövidebb kirándulótúrát a közelben található Tengerszemhez, ami igencsak elbűvölő természeti kincs. Délután vendégek érkeztek a táborba, hiszen ellátogatott hozzánk a Hollóházi Csipetcsapat Tóth Gábor atya vezetésével, akik egyházi, ifjúsági és gyermekénekekkel örvendeztettek meg minket. Mindezek után megindult a lázas készülődés az esti záróünnepségre, amely során a tábor hivatalos bezárása, a búcsú és a köszönetnyilvánítások mellett a gyerekeké volt a főszerep, hiszen Ki mit tud?-ra került sor. Ötletesebbnél ötletesebb előadásokkal készültek a gyerekek, egyesek énekeltek, mások táncoltak, szavaltak, de akadt olyan is, aki viccet mesélt a nagyközönségnek. A mi kis csapatunkat két résztvevő is képviselte ezen az eseményen.

Fanyola két produkcióval is készült, hiszen miután megcsillogtatta énektudását, más kislányokkal együtt táncra is perdült a nagyérdemű előtt; Sorin pedig csodálatos énekhangjával és zenei tehetségével kápráztatott el mindenkit és csalt könnyeket az arcokra. Minden gyerek egy ajándékcsomagot kapott annak emlékére, hogy részt vett a táborban. A szeretetteljes ölelkezések sora után pedig még folytatódtak a késő estébe nyúló beszélgetések és a csomagolás a másnapi indulásra. Vasárnap reggel, miután mindenki elbúcsúzott újonnan szerzett magyarországi ismerőseitől, felszálltunk az autóbuszra és elindultunk hazafelé. A hazaút nagyban más volt a táborba való utazáshoz képest, nekem legalábbis biztosan. Míg odafelé mindenki zsongott, érezhető volt a levegőben az izgalom, a várakozás, hogy végre elkezdődjön ez a kaland, de azért kicsit féltünk is az ismeretlen emberek között, addig hazafelé mindenki megnyugodva, élményekkel telve, mosolygós arccal aludt, hiszen az elmúlt egy hét alatt szükség volt az energiánkra, de óriási lelki feltöltődés volt ez a családoknak. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindkét alapítványnak a szorgos munkát, türelmet, fáradalmat és anyagi hozzájárulást, amely által ez a tábor létrejöhetett.”

A Hans Lindner Alapítvány ezúton mond köszönetet minden olyan együttműködő partnerének, akik a tábor élelmiszerraktárát bőségesen feltöltötték: Bartha Attila, Kóródi Ferenc, Király István, Huszti Gyula, Asztalnok Levente, Sebők Zsolt, Kállai Pál, Fehér Zoltán, Camil Burian, Schramkó Zsolt, Diana Tatar.

Gebur Kinga

III. éves orvostanhallgató