Rendeződhet végre a Vécsey-kastély sorsa (?)

Hosszú évek óta szélmalomharcot vív a sárközújlaki önkormányzat és Piricsi Arthur polgármester egy (elvileg) teljesen magától értetődő ügy kapcsán, amelynek középpontjában a Vécsey-kastély épülete áll: szeretnék megkapni a használati jogot, hogy felújíthassák az épületet.

A sárközújlaki Vécsey-kastély jó ideje romladozik-omladozik, ugyanis: „Az épület használati jogát megadó rendelet nélkül egy cserepet nem tehetek a helyére, egy szeget nem verhetek be, egy banit nem fordíthatok a javítására, mert jön az illetékes ellenőrző szerv, és megbüntet. Csak állunk, és arra vagyunk kényszerítve, hogy tehetetlenül nézzük, ahogy napról napra megy tönkre a kastély, amelyben egyébként multifunkcionális kulturális központot, protokolltermet, gyűléstermet, berendezett múzeumszobákat szeretne kialakítani az önkormányzat” — mondta mély és jogos felháborodással 2016 őszén Piricsi polgármester. A helyzet azóta sem változott, az épület állaga viszont jócskán megromlott, olyannyira, hogy jelen állás szerint már 10–15 millió euróra lesz szükség a helyreállításhoz és felújításhoz.

A barokkos stílusú (egykor) angolpark közepén álló, zárt belső udvaros kastélyt 1760–1764 között építtette báró Vécsey Miklós. Az eredetileg kétemeletes épület felső emelete 1823-ban tűz martalékává vált, s már nem építették újra, különlegessége pedig a tetőzeten lévő, rézből készült, sárkányfej végződésű ereszcsatorna, amelyet kígyók tartanak a magasba — a hiedelem szerint ez azért történt, hogy ezek a szörnyek a továbbiakban majd távol tartsák a gonosz szellemeket a kastélytól. 1944-ben, az oroszok bevonulásakor a kastély utolsó lakójának, Vécsey Eszter bárónőnek távoznia kellett, az épületet pedig ezután raktárhelyiségként használták, a kommunizmus idején nyári táborokat tartottak itt gyermekeknek, működött benne árvaház is, hosszú évek óta pedig üresen áll, és egyre romlik az állaga. A 2000-es évek elején a volt tulajdonos külföldön élő fia, gróf Sztáray Mihály visszaigényelte ugyan a kastélyt, de a visszaszolgáltatást akadályozta, hogy az igénylőnek nem volt román állampolgársága (is), mire pedig megkapta azt, lezárult a visszaszolgáltatások folyamata. Az épület a Szatmár Megyei Tanács és a Sárközújlaki Polgármesteri Hivatal közös tulajdonába került — használati joga azonban csak az ifjúsági minisztériumnak s ezen belül a Szatmár Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak van. Pénze viszont nincs, és mint azt többször is megfogalmazta: nagyon szívesen lemondana/átadná a használati jogot. Ezt azonban a törvénykezés nem teszi lehetővé — pontosabban egy egyszerű (és jóindulatú) kormányhatározattal meg lehetne oldani, hogy a használati jog a helyi önkormányzat kezébe kerüljön, ha valakit „ott fent, Bukarestben” érdekelne a dolog. Két évvel ezelőtt Pataki Csaba megyei tanácselnök és Radu Bud akkori kormánymegbízott „kilincselt” az épp aktuális Elisabeta Lipa ifjúsági és sportminiszternél, átadva az ügy teljes dokumentációját, s kérve: terjesszen elő egy kormányrendeletet, amely a sárközújlaki önkormányzatra ruházná a kastély használati jogát is. A hölgy pozitívan viszonyult ugyan a kéréshez, de érdemi lépés nem történt, a kisváros önkormányzata hivatalos és teljesen semmitmondó „választ” kapott a szaktárcától, amelyben közölték: jelenleg elemzik a minisztérium tulajdonában lévő ingatlan helyzetét, s majd csak annak végeztével fognak pozitív vagy negatív választ adni a kérésre (nem mellesleg az a bizonyos elemzés még most sem ért a végére). Aztán valamivel később a szaktárca „tett egy ajánlatot”: megengedi az önkormányzatnak, hogy felújíttassa a kastélyt, de a használati jog az övé marad, s a minisztérium dönt arról is, milyen célra használják majd a restaurált épületet. „Ez volt az utolsó hírünk a szaktárcától, azóta az épület eddig is siralmas állapota még siralmasabb lett, s mielőtt még teljesen összeomlana, most Turos Lóránd szenátor és Hegedüs Csilla segítségét kértem az ügyben, akik el is látogattak hozzánk, meg is nézték az épületet, persze inkább csak kívülről, mert bemenni nem igazán biztonságos. Turos szenátor úr a felsőház kulturális bizottságának alelnökeként is biztosított róla: lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy ismét a közösség birtokába kerülhessen az épület, Hegedüs Csilla pedig elmondta, milyen lépéseket kell megtennünk a tervünk megvalósításához, és hangsúlyozta azt is, hogy minden segítséget megad ahhoz, hogy a Vécsey-kastélyt is olyan sikertörténetként lehessen majd elkönyvelni, mint a nagykárolyi Károlyi-kastély vagy az erdődi vár felújítása esetében. Én nagyon bízom benne, hogy végre lesz már belőle valami — s bár EU-s forrásokra pályázni már csak a következő, 2021-es ciklusban tudunk („köszönhetően” a szaktárca eddigi totojázásának), az önkormányzatnak szüksége is van ennyi időre, hogy tervezni tudjon a használati jog megszerzését követően. Hatalmas volumenű munka, műemléképületről lévén szó szakember tervezőt kell találni, és egy 10–15 millió eurós pályázatot lebonyolítani — pár évvel ezelőtt még csak 5–6 millió euróba került volna a felújítás, de mint mondtam: a kastély állaga szó szerint napról napra romlik” — magyarázza Piricsi Arthur polgármester.

Szabó Kinga Mária