Retró hangulatú, kellemes városnapok
Jó értelemben vett retró hangulat uralta az idei városnapokat — kevesebb volt a faszénparázsfüst és bóvliárus, de több a szépséges kézművestermék; voltak nagyszerű táncelőadások, fantasztikus hangulatú és alig „lenyomott” koncertek, színpadi szülinap és tűzijáték.
Pénteken délután, a filharmonikusok nagyszerű rendezvényindító koncertjét követően a szatmári zenetanárok (és nem csak) alkotta XXL Band alapozta a hangulatot és szórakoztatta az egyre nagyobb számban érkezőket, s mire a színpadra lépett Caramel, már nem nagyon lehetett szabad helyeket találni a lacikonyhások „teraszain”, egyre nehezebben lehetett közlekedni a sétálóutcában, a régi központban és az új központi téren is — ahol rengetegen dúdolták vagy énekelték Caramellel együtt a Jelenés, a Lélekdonor és a többi sláger jól ismert szövegét.
Mire a péntek este s a városnapok sztárfellépője, Dr. Alban megérkezett, már egy gombostűt sem lehetett leejteni a téren, melyet nemcsak a szatmáriak töltöttek meg, de a szomszédos megyékből, sőt, Magyarországról bulizni átruccanók is. A retróbuli el is kezdődött, több ezren harsogták az „It's my life”-ot, s mintha elröppentek volna az évek-évtizedek: életkorától függetlenül mindenki fiatalnak érezte magát. Sajnos nem túl sokáig, mert a show hirtelen-váratlanul véget ért, Dr. Alban úgy érezte: kiénekelte magát, s visszavonulót fújt — persze nem jutott túl messzire, a szervezők azonnal emlékeztették rá: hol a helye (természetesen a színpadon!), s milyen időtartamú koncertre írta alá a szerződést. Eléggé nehezen akarta elhinni, hogy 45 percet vállalt, s látni akarta a szerződést is, végül aztán visszatért a színpadra, igaz, csak pár perc erejéig, majd újra „lelépett”, véglegesen — véglegesen le is szerepelve a közönség előtt. Pedig maradhatott volna még kis ideig, lett volna mit tanulnia a programban őt követő 3SudEst-es fiúktól (s a városnapok valamennyi fellépőjétől), akik úriemberként jóval hamarabb léptek a deszkákra, és éjfélig koncerteztek — a városnapi fiestának azonban éjfélkor messze nem volt még vége, az asztaloknál kora hajnalig üldögéltek, iddogáltak és természetesen falatoztak a szatmáriak.
A szombat délelőtti-déli kellemes napsütésben (és vasárnap is) valóságos előgyermeknapi hangulat uralkodott az új és a régi központban is, ahol számtalan szórakozás várta az apróságokat — arckifestéstől kisautókig, „vizibuboréktól” gumiasztal-ugrálásig —, a Refi ballagásán részt vevők közül is sokan ültek le egy-egy üdítőt vagy sört meginni, a nagymajtényi nénik által fáradhatatlanul sütött strudlit, a nyíregyháziak által sütött lepcsánkát vagy komolyabb kalóriamennyiségként rablóhúst, párolt-sült csülköt, miccset, flekkent megenni. A nagyszínpadi élet Illyés József beregszászi szakszofonos előadásával kezdődött és Szatmár Szépe megválasztásával folytatódott: a 12 versenyző (akik közül többen is alig kapták kézbe személyi igazolványukat) előbb nappali, majd sportöltözetben, végül pedig estélyi ruhában vonultak fel a zsűri előtt. Míg ők visszavonultak dönteni, Nagy Norbert operaénekes lépett színpadra — előadásához méltatlanul zörögve és csörögve a dalokba és áriákba a színpadrendszer csörlői-láncai, ugyanis épp a koncert közben húzták magasabbra a tetőrészt… A zsűri egyébként nem tanakodott sokat, meglepően gyorsan eldöntötte, hogy a 2017-es Szatmár Szépe korona az alig 14 éves Amalia Simion fejére kerüljön, udvarhölgyei Larisa Verdeş és Jessy Jekey lettek; Kernek Borbála elegancia-különdíjat, Ketrin Lusia pedig népszerűségi különdíjat kapott.
Akit kevésbé érdekelt a szépségválasztás, az a villanyóránál felállított folkszínpadon egy fantasztikus moderntánc-balett összeállítást élvezhetett végig a lengyelországi testvértelepülés, Rzeszów magas szinten profi, Klaps és ArtDance táncosainak előadásában — őket a más műfajban, de szintén profi Egri Csodaszarvas követte, akik mezőségi, szatmári, kalotaszegi táncokat és sváb polkát jártak. Eközben az új központban már a DJ Project zenélt, majd Horia Brenciu és bandája teremtett nagyszerű bulihangulatot, dzsessz-, pop-, rock-, szving „beütésekkel” átmixelt örökzöld olasz (és nem csak) slágerekkel. Dr. Alban ezt a bő órás koncertet is megnézhette volna, illetve a szombat este valamennyi koncertjét, mert lett volna mit tanulnia az előadóktól. Horia Brenciut Péter Szabó Szilvia váltotta a színpadon, és a közkedvelt NOX-slágerek s a pontosan kidolgozott előadás teljesen elvarázsolta az ismét többezresre duzzadt közönséget.
A varázslatnak és profizmusnak, na meg a fantasztikus bulinak nem lett vége ezt követően sem, hiszen a modern kori román könnyűzene sztárcsapata, az örökifjú Voltaj ugrott a színpadra — fanyar humorral emlegetve fel a 15 évvel ezelőtti városnapokat, amikor a lezúduló eső miatt leszakadt a színpad koncert közben, és Oliver Sterian dobos súlyos sérüléseket szenvedett, ismételten megköszönve a szatmáriak irányából akkor érkezett rengeteg biztatást és jókívánságot. Jókívánság most is érkezett, méghozzá egy mikrofon formájú torta alakjában, ugyanis a frontember Călin Goia most ünnepelte születésnapját, s míg az édes meglepetésbe harapott, addig a közönség énekelt neki és kívánt boldog születésnapot. S természetesen a koncert egyik legnagyobb slágerükkel (melyen szintén felnőtt már egy-két generáció) a „Ca la 20 de ani” című dallal zárult — a szombat éjszaka pedig egy csodálatosan színes és szemkápráztató tűzijátékkal.
Szabó Kinga Mária
