Románikumok

Európában példa nélküli eset, hogy az oltóanyagokat és szérumokat gyártó Cantacuzino Intézet mostantól a hadügyminisztériumhoz tartozik. Nem egy kellően tekervényes szürkeállomány határozhatott így. Lehet azonban zsenialitás is a dologban, hiszen a katonák tudhatnak olyan szerkentyűket csinálni (nem fegyverről van szó!), melyek tárából az oltásellenesekre lehetne szórni az oltóanyagot. Ez lenne a fifika? Többet erővel, mint ésszel, mondaná a kelekótya.

Európában a tbc melegágya Románia, minden harmadik uniós beteg romániai, a hazai morbiditási mutató 118, az uniós pedig 17. Az ezen javítani kívánó 470-es tbc elleni törvényt tavaly októberben elutasította a szenátus. Országosan évente 600, semmilyen gyógyszerre nem válaszoló tbc-s esetet (TB-MDR) kórisméznek, de a valós számuk 1000 körüli lehet. Hat hónapba kerül egy-egy ilyen eset tisztázása, addig pedig szórhatja a vészt, Románia a modern, ugyanezt két óra alatt megállapító módszert nem vette meg. Ilyen ügyekben a legtöbbször tanulatlan pártkatonák döntenek, hát ez is egy unikum.

„Dühöng” a kanyaró az országban, és a felelős személyek képtelenek úrrá lenni a helyzeten, a járványban már 7300-an betegedtek meg, 31-en pedig meghaltak. Országosan 225 000, a megyében 2000 körüli az oltatlan gyerekek száma, és egyelőre az iskolázatlan cigány anyuka dönt a gyermeke beoltásáról és esetleg az életéről, nem a miniszter, akadémikus vagy nagyfejű. A parlament elé kerülő új oltási törvénytervezetben is az áll, hogy nem oltják be a gyereket, ha a szülő írásban kéri. (Ebben a tervezetben a tbc, agyhártyagyulladás, kullancs-agyvelőgyulladás és tüdőgyulladás elleni oltásokat nem is említik.) A bénaság leplezésére nagy tervek, nyilatkozatok hangzanak el, ezzel még az EU-s biztost is megtévesztették, aki nem feltételezte, hogy egy miniszter hantázik. Hihetetlen körülmény, hogy a járvány ideje alatt sok helyen és sorozatosan nem volt oltóanyag, de az is, hogy 2014-ben tv-s személyiségek és a többségi egyház egyik intézménye a médián keresztül az oltások megtagadására sarkallta a szülőket, aminek 2016-ra be is ért a gyümölcse.

A hazai politikum állandóan hangoztatja, és ezt a nyugatiak bárgyú része el is hiszi, hogy példaértékű az országban a kisebbségi politika. Sajnos ehhez többször is érdekvédelmünk volt a kirakati bábu. A napi valóságban viszont állandó az intézményes magyargyűlölet, elvették a Mikó kollégiumot, megszüntették a vásárhelyi Katolikus Magyar Gimnáziumot, létező törvény ellenére sem lehet magyar orvosi kar, a kórházban ma is azt mondja a belgyógyásznő a magyarul bekopogónak: „Ieşi afară, nu înțeleg!”, fenyegetve hazaárulónak nevezik azt, aki nem akar vigadni december elsején, legújabban pedig a kormány megtámadta az EU luxemburgi bíróságán a Minority SafePack kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés bejegyzését. Balkáni Machiavellik az ország urai, de színes, szép magyar nyelvünkön sokkal csúnyább jelzőket is lehetne használni.

Sehol Európában nem módosítják annyiszor az élő törvényeket, mint idehaza. A nyugdíjtörvény például már 90 változtatást szenvedett, az igazságügyet és egészségügyet szabályzó törvényeknek pedig minden szakasza módosult, úgy, hogy mai formájukban már nem is hasonlítanak a kezdetben megszavazottakhoz. Ennek egyrészt az az oka, hogy eleve gyenge minőségű törvények születnek, a törvénycsinálók és szövegezőik műkedvelők, és nem kellően széles látókörűek, másrészt az, hogy a jövő-menő pártoknak más-más érdekeik vannak, ezért az épp nyerő párt honatyái állandó jelleggel belekontárkodnak az általuk is megszavazott törvényekbe, és azokon a saját behatárolt gondolatviláguk szerint változtatni akarnak. Az eredmény egy zavaros, átláthatatlan jogrendszer állandó jelleggel. A mai kormány az ősz folyamán az igazságügyet szabályozó törvényeket, a büntető törvénykönyvet, a nyugdíjtörvényt és a kegyelmi törvényt fogja átírni a saját szája íze szerint, rá se rántva a bírálatokra. Az igazságügy zsenge függetlensége így teljesen odalesz, a nyugdíjasok megrövidülnek, a börtöntöltelékek pedig szabadlábra kerülnek. Az egyik fő bűnöst, D. Voiculescut 10 év helyett 30 hónap után már ki is engedték, igaz, ő dúsgazdag.

2018. január 1-től a kormány, Európában egyedülállóan, a munkavállalókra terheli a nyugdíj- és egészségügyi járulékok teljes összegét, melyek nagyobbik felét eddig a munkáltató fizette, az uralkodó pártban vélhetően több a munkáltató, mint a dolgozó. Az alkalmazottak fizetése ezáltal 20–22%-kal csökken, még ha lesz is 6%-os adócsökkentés. Hát akkor hogy állunk a beígért 50%-os fizetésemelésekkel, melyeknek 2018-ban csak a felét akarják megadni, és nem is január 1-től? Ez a nesze semmi, fogd meg jól? Vagy annál is kevesebb?

2016-ban a külföldön élő négymilliónyi románságnak több gyermeke született, mint az itthon rostokoló 18 milliónak. Ez önmagában is minősíti a hazai szellemi és anyagi életkörülményeket, és még azt a furdaló gondolatot is előcsalja — figyelem Európa! —, hogy a középkori Erdélyben is így kezdődtek a dolgok, és lám, mi lett belőle.

Az elmélet az, amit a médiában látunk és hallunk, a valóság pedig az, amit a minap a magas rangú román europarlamenter mondott szinte szégyenkezve: Románia még egyetlen eurócentet sem hívott le a 2014–2020-as pályázati ciklus kohéziós alapjaiból, és nincs is engedélyeztetett menedzsmenthatósága, amelyik azt megtehetné. Megáll az ész, ott van a pénz, és nem kell? Vagy az a baj, hogy már túl szigorú az ellenőrzés, és nem lehet markolászni?

Hatévi harcba került, amíg végül az ország kérelmezte az UNESCO-nál, hogy Verespatak a világörökség részévé váljon, ez biztosítaná a fennmaradását. Az Akadémia, minisztériumok, tudós és jelentős emberek álltak e kérés mellé százszoros érvekkel. A jelenlegi kormány vissza akarja vonni ezt a kérelmet, Isten tudja, milyen disznóságokra készülve. Európa szégyene lesz ez a pálfordulás, és nincsen rá mentség. A politikusoknak általában vastagabbra méretezett az arcbőrük, de úgy látszik, hogy a mieinknél ez a többszörösére sikerült.

Szélsőségesnek mondható civil és egyenruhás nyugdíjasok évek óta egy 60 méteres zászlópóznára vágynak a Romană térre. A 2018-as nagy nekiveselkedésre már egy 80 méteres póznáról beszélnek, úgy látszik, hogy ez is olyan, mint a burján, ha nem is locsolják, akkor is nő.

Tisztelettel,

Zagyva Miklós