Románul beszélő reformátusok

A kétszáz lelkes Avasfelsőfalui Református Egyházközség hívei már csak a templomban beszélnek magyarul, a fiatalok többségének nem a magyar az anyanyelve, ezért a vallásórák is kétnyelvűek.

Sokan nem is gondolnák, hogy Avasfelsőfaluban, az Avas szívében egy kétszáz lelket számláló református és egy közel négyszáz lelket számláló római katolikus közösség él. Mindkét felekezet esetében érezteti hatását az, hogy szórványban élnek a gyülekezet tagjai, s emellett sok a vegyes házasság is, aminek következtében a gyerekek többsége jobban beszéli a román nyelvet, mint a magyart. A nemrég felújított református templom, ami szerényen húzódik meg egy eléggé forgalmas utcában, stílusával, tornyával, a rajta lévő csillaggal mégis kitűnik — az arra járó magyar ember biztosan észreveszi. Fazakas Ildikó lelkipásztor a szintén nemrég felújított parókián kedvesen fogadott, örült annak, hogy erről a kis közösségről érdeklődünk. Az egyházközség a Nagybányai Református Egyházmegyéhez tartozik, de Avasfelsőfalu közigazgatásilag Szatmár megye része, ezért valahogy a figyelem szempontjából mindig a kettő között marad.

2008-ban Tasnádról kerültem Avasfelsőfaluba — meséli a lelkésznő. — Ezt a kétszáz lelkes gyülekezetet egy nagy családnak tekintem. Egy olyan közösség ez, ahol mindenki mindenkit ismer. Visszatekintve a gyülekezet múltjára, azt tudom mondani: Isten csodája az, hogy hetven év viszontagságai után mégis meg tudott maradni, az egyháztagok megőrizték anyanyelvüket, amit a hívek kilencven százaléka a vegyes házasságoknak köszönhetően többnyire csak a templomban beszél. A gyülekezetnek 2001-ig nem volt állandó lelkésze, több mint hatvan éven át. Ez az időszak nem múlt el nyomtalanul.

A lelkésznő az utóbbi négy év során arra törekedett, hogy kialakuljon az istentiszteletek rendje. Jelenleg szerdán délután és vasárnap délelőtt tartanak istentiszteletet, ezek látogatottsága ötven fő körüli. Ma már tapasztalható a hívek lelki épülése, de megújult a templom és a parókia is, ami sokat jelent az egyházközség életében. A gyülekezet nagy segítője és támogatója a lelkipásztornak, mind a szolgálatban, mint a gyülekezet építésében, ha adakozásról van szó, bármikor áldozatkészek. Az egyházmegyében náluk a legnagyobb a perselyes adakozás.

— Rendszeresen végzek családlátogatást, ami nagyon fontos a hívek lelki ébresztésében — magyarázza a lelkésznő. — Minden nagyobb ünnepre készítek egy újságot (Karácsonyi Üzenet, Húsvéti Üzenet stb.), ennek célja, hogy a híveket erősítse magyarságukban és reformátusságukban. Március 15-én a Koltói Református Egyházközség meghívására részt vettünk a koltói március 15-i ünnepségen, ami szintén újdonság volt gyülekezetünk életében.

A jövőbeli kilátások azonban kissé elszonorítják a lelkipásztort. Alig van tíz-tizenöt fiatal, s nemcsak az a baj, hogy kevesen vannak, hanem az is, hogy nem beszélik a magyar nyelvet. A vallásórát kénytelen két nyelven tartani, mert magyarul nem értik meg. Négy év alatt volt egy konfirmáció, két éve volt egy keresztelő, eben az évben viszont már volt öt temetés.