Sâmbra Oilor: 62 éve tartott pásztorünnep
Szokásos tejösszefejési ünnepüket tartották vasárnap az avasi emberek ennek szokásos helyszínén, a lajosvölgyi (Huta Certeze) domb oldalában. Az Avas minden településéről jött tánccsoportok tették emlékezetessé a juhok hegyi legelőre hajtásának napját.
Kupára és csanakra pontosan mérték ki a gazdák juhainak hozamát a falu öregjei a Sâmbra Oilor ünnepség alkalmából ácsolt színpadon tegnap, mögöttük havasi kürtöket fújtak a juhásztársak. A sok évtizede tartott pásztorünnep egyik legfontosabb momentumát elevenítették fel a tejbemerés bemutatásával, hiszen annak függvényében, mennyi tejet ad kihajtáskor a jószáguk, kapnak sajtot és túrót év közben a legelőről. Văsălie Moiş, az egyik juhosgazda az ünnepség helyszínétől odébb, a domboldal egyik távolabbi részén álló juhakol mellett azt számolgatta, mennyi sajtja lesz év közben, úgy gondolja, az ősz végéig tíz juha után mintegy negyven kiló sajtja és túrója lehet. A juhásszal kell még egyeztetnem — mondja —, hogy hetente vagy csak kéthetente járjak fel a hegyen lévő esztenába hazahozni a készítményeket, nem úgy, mint régen, amikor a havasi kürt hangja hozta a faluban maradtak tudomására: lehet jönni sajtért, túróért, juhhúsért.
Nem csak a gazdáknak járó mennyiség megállapítása nem a régi már az Avasban, a juhászkodás is egyre kevésbé népszerű. A jelenségről beszélő gazda szerint az Avasban is egyre kevesebb a szülők gazdálkodását folytató fiatal, mert szinte alig van belőlük itthon; aki csak teheti, Nyugatra, egyesek egészen Amerikáig mennek dolgozni. A gazda szerint a színpadon még a klasszikus módszert mutatják az öregek, de ma már nem alkalmazzák a kihajtásnapi hozam alapján kiszámolt rációt, a közös nyájba hajtott juhok száma alapján kapnak tejtermékeket a gazdák. A hegyvidék kései tavaszának kezdetétől a karácsony előtti böjtig maradnak kint a juhok a nyári legelőn, november közepe előtt nem kerülnek haza.
Míg a gazdák a juhokkal foglalkoztak, és körbekísérték az akol körül a helybéli pópát, aki megszentelte és megáldotta az állatokat, a domb aljában, a színpadon egymást váltották a szebbnél szebb avasi viseletet öltött asszonyokból, fiúkból és lányokból álló együttesek. Aki hallott már avasi népzenét, ha nincs is hallása, akkor is felfigyelhetett arra, hogy két hanggal magasabban énekelnek, mint ahogy kellene, és két hanggal magasabban szól a kísérőzene is. A színpad körül ülők azt mondták, ez a népdaléneklési szokás csak az Avas szatmári részére érvényes, pár faluval odébb, a máramarosi románok már a normális hangmagasságban adják elő ugyanezeket a dalokat.
A hivatalosságok közé Petre Daea agrárminisztert várták a tegnapi ünnepségen felszólalni, de az elöljáró nem jelent meg, pedig kivételes figyelmet szentel a juhtartásnak, sőt, még nemzeti jelképnek is el tudná képzelni a gyapjas állatot. Daea hiányzott ugyan, de helyette annyi politikus jött el az idei mezei ünnepre, amennyi még választási kampány idején sem. Két tisztségben lévő és két volt miniszter, két államtitkár, a megyei tanácselnök, a szatmári és a máramarosi prefektus, a szatmári alprefektus, a két szatmárnémeti alpolgármester, a nagyváradi polgármester és egy EP-képviselő is érdeklődött az esemény iránt.
A megszólalt elöljárók legtöbbje az elvándorlás veszélyeire figyelmeztetett. Darius Filip prefektus itthon maradt családtagjaik által buzdította hazatérésre a külföldön dolgozókat, és rámutatott, hogy a külföldi munkavállalás negatív hatásai az Avas vidékét sújtják leginkább. Pataki Csaba tanácselnök a megyei szintűre emelt Szatmár hazavár programról beszélt, amelyiknek első állomását Olaszországban tartották. Ioana Bran ifjúsági és sportminiszter a szülőknek és nagyszülőknek köszönte meg, hogy továbbadják a román hagyományokat, a fiataloknak pedig azt, hogy befogadják ezeket.
Princz Csaba
