Semmit nem tudnak a pedofíliáról

Aggodalomra adnak okot azok az adatok, amelyek a Castelul Erhardt egyesület támogatásával megszervezett pedofília-ellenes kampány idején szerzett tapasztalatokat bemutató kiértékelésbe bekerültek. Andrea Demeter és Edita Enciu nem csak végigjárta Szatmár megye szinte valamennyi településének iskoláját előadásokat tartva arról, hogyan lehet felismerni a rosszindulatú közeledést és mit lehet tenni a megrontás vagy bántalmazás megelőzése érdekében, hanem felmérést is készítettek a gyerekek körében arról, mit tudnak az ilyen esetekről, milyen a helyzetfelismerési képességük, és tudják-e mit kell tenni, ha pedofil-gyanús személlyel hozza össze őket a sors.

A felmérés eredménye szerint a megkérdezett gyerekek 95 száma semmit nem tud a pedofíliáról, ugyanennyi nyilatkozott úgy, hogy a legszűkebb családi körben is szégyellnének és félnének beszélni arról, ha szexuális bántalmazás áldozataivá válnának. Kilencvenöt százalékuk csúnya embernek látja az erőszakoskodó felnőttet, akinek tetoválása van, egy jól öltözött, nyájas, ápolt felnőtt közeledése esetén csak alig néhányan gondolnának pedofilra.

Az előadások idején ezeket kérdezték leggyakrabban a gyerekek: „Hogyan jelentsem azonnal a gyanús közeledést, ha nincs telefonom és ha egyedül vagyok az utcán/parkban/játszótéren?” „Mi történik, ha az erőszaktevő családtag?” „Hogyan írjam le az erőszakoskodó kinézetét, ha álarcot visel?” „Mit tehetek, ha nem hisznek nekem a szüleim?” „Mit csináljak, ha az erőszakoskodó bezár valahová, és nem tudok telefonálni, senki nem hallja ha kiabálok?”