Sétavonatozás a Vasér völgyében
Utoljára módositva: 2018-12-17 15:57:02

A Máramarosi-havasok lábánál, magas gerincvonulatoktól ölelt völgyben igazi élménytúrára csalogatja a látogatókat egy kisvonat. A Kárpátok eredeti hangulatát őrizve mesevilágba röpít a „kávédaráló”.

 

Matuzsálemi korú mozdony és régi szerelvények az állomáson

A téli hónapok mindig valami misztikus energiával szólítják meg a megfáradt lelkeket. Mikor nemcsak a természet, de az emberi szívek is ünneplőbe öltöznek, megnyílik az a mindennapi rohanásban elfeledett kiskapu, amin lehet, hogy saját gyermekkorunkba tudunk áttekinteni. Ott, hol gondtalanul suhant a szán, és barátok hangos kacagásával siklott a korcsolya, s a szobák melegében felhangzottak azok a varázslatos mesék, amelyek újra és újra hinni tanítottak a csodában. Ábrándos esték csöndes nyugalmában oly sokan vártuk s várjuk ma is a Polar Expressz fémóriását, hogy elrepítsen életünk legnagyobb kalandjára.

Ugyan nem az Északi-sarkkörre, nem is egy játékokat készítő manócsapat műhelyébe, de garantáltan mesébe illő vidékre kalauzol mindenkit a Vasér folyó völgyében közlekedő erdei kisvasút.

Több művészt is megihletett már a vonaton való utazás és a mesebeli táj

 

„Téged dalollak,

A tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán,

Teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed,

Fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod,

Súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid,

Ütemesen neki dagadó dohogásod és hortyogásod, távolba vesző zakatolásod,

Előre meredő nagy lámpásodat, hosszú, halványan libegő füstbokrétádat,

melyet gyengéd bíbor színez,

A kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet,

Remekbe kovácsolt testedet, rugóid és szelepeid, kerekeid remegő ragyogását,

Engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat,

Melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig követnek.”

(Walt Whitman)

 

A sínek párhuzamosan követik a kanyargó Vasér folyó medrét

A Keleti-Kárpátok egyik káprázatos völgye az ukrán határtól Felsővisóig (Vişeu de Sus) fekszik, a Vasér folyó (Vaser) mentén. Egy csodálatos, erdőkkel borított természetvédelmi terület, amely hűen őrzi a régi hagyományokat. A természeti és történelmi csapások után is fennmaradt, máig fakitermelésre és -szállításra is használt, 43 kilométer hosszú vasútvonal egyedülálló Romániában a maga mindössze 670 milliméter nyomtávú sínpárjával. Bár az ország területén több helyen is lehetőség van sétavonatozásra, ez az útvonal minden szempontból különleges.

Az állomás épületét 1930-ban építették, s ahogy akkor, ma is a vonatok kiindulásának irányítására szolgál. Az állomás területén nem csak étkezni, vásárolni lehet, de egyfajta mozdonymúzeumként is működik, a látogatók itt csodálhatják meg a régi vasúti járművek jó pár darabját. Ezen gépezeteket nemcsak hazai, de külföldi cégek is készítettek. A régi, síneken közlekedő járművek mellett kézi és automatizált mozdonyok, igazi kuriózumok is találhatók itt. A „mocăniţa”, azaz kávédaráló néven közismert gőzmozdonyt 1933–1935 között építették, és elsősorban fakitermelésre használták. Aztán 2004-ben egy svájci befektető turisztikai lehetőséget látott a vidékben, a vonatozásban, s ezzel megteremtette ezt a mára már turistaparadicsommá vált mesevilágot.

A hegyek oldalában lakott vagy magányosan álló faházak tűnnek elő

Nagyon ritka eset viszont, hogy a látogatók a teljes hosszban végigutazhatják a völgyet. Általában 25 kilométeres távon közlekedik, s a kiindulópont és a végállomás között 500 méter a szintkülönbség. Az úton két kisebb megálló is van a Paltin végállomás előtt. A nagy érdeklődésre való tekintettel előfordul, hogy 8–10 személykocsit húz maga után egy mozdony. Állandó bővítés alatt áll, hogy minél jobban kiszolgálja az évente több tízezer látogató igényeit. Meleg időben választható nyitott vagy teraszos személykocsi. Télen zárt kocsikban, az utasok által fával fűthető lehetőség van. De egy igazi vendéglő is rendelkezésre áll, ha időben helyet foglalunk a különleges szerelvényre.

Eredetileg fakitermelésre és -szállításra tervezték az erdei vasútvonalat

Az első megállónál nyújtóztassuk ki a lábainkat, de nem érdemes sem a mozdony elé rohanni emlékfotókat készíteni, sem pedig messzebbre elsétálni a sínektől, mert a vonat csak rövid ideig állomásozik itt, s a látványosságok még csak most sorakoznak fel igazán előttünk. A másik megállónál fedett vagy éppen a szabadban felállított asztalok mellett lehet falatozni, esetleg elkortyolgatni egy forró teát, kávét, a végállomáson pedig frissen elkészített ételek várják a turistákat, hogy a folyóparton kialakított részen megpihenhessenek. Itt tekinthető meg egy, a két világháború közötti időt bemutató múzeum is. Minden évszakban s minden időben más-más arcát mutatja a táj.

Télen fával fűthető, zárt személykocsikkal indul a vonat

Az állomásról hosszú vonatfüttyel indulva, lassan magunk mögött hagyjuk a mozdonyokat, majd a lakott települést, mígnem a házak közül kimagasló templom tornya is eltűnik a ködben. Körülölelnek a hegyek, a folyó medre mellett, kellemes tempóban haladva a dús fenyvesek rejtélyes vidékére érkezünk. Visszaadja a vonatozás teljes élményét, ahogyan lassan zakatol a völgyben, füttye messzire elhallatszik; a kéményéből felszálló hömpölygő füstjének csodájára járnak a gyermekek; áthaladunk a kapu alatt, majd elsuhan mellettünk egy fakereszt. Megihletett már ez az utazás sok fényképészt és festőt is, a helyi jellegzetességek több csodás alkotásról is visszamosolyognak ránk.

A végállomáson frissen készült étel várja a pihenni vágyókat

Itt-ott felbukkan egy hidacska, egy erdei ösvény, a fák rejtekéből előtűnik egy magányos házikó, dolgozó emberek, fakitermelésre használatos eszközök. A vonat mellett tavasztól őszig legelésző juhnyáj és tehéncsorda látható, télen az érintetlen hótakaró ragyogó fehérsége. Az olvadás után szétterülő folyó, ami a téli hóban alig félméteresnek tűnik. Mindenhol integető emberek, akik vidám arccal fogadják a turistákat. Olyan autentikus és meghitt hangulat keríti hatalmába az utazót, ami életre szóló élmény marad. Így nem csoda, hogy a Vasér völgyét a múlt és jövő olvasztótégelyének is nevezik. Volt szerencsénk nyári napfürdőben és fagyos téli homályban is látni, olyan élmény ez, amit mindenkinek látni kell.

 

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szelektíven gyűjtöd-e a szemetet?
Igen, mindig figyelek arra, hogy lehetőségeim szerint külön gyűjtsem a hulladékot
A háztartási hulladékot nem gyűjtöm szelektíven, de az elektronikai cikkeket külön szoktam leadni
Legfeljebb a papírt, műanyagot gyűjtöm külön
Nem gyűjtöm szelektíven a szemetet, hiszen a kukákban úgyis összekeverednek a hulladékok tapasztalataim szerint
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
HOROSZKÓP
Válassza ki csillagjegyét:
2019. március 25.
Talán nem azt hozod, amit várnak tőled, ami talán mindenkiben feszültséget kelt. Talán te magad is egyre feszültebb leszel a gondolattól, hogy mások nem elégedettek veled. Tudod, mit szoktál gondolni, amikor valaki elmeséli, hogy nem értik meg? Igen, azt, hogy a kommunikáció lenne a megoldás. Ez így van a te életedben is.
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. március 25.)


    KONYHA
      Hozzávalók: 40 dkg spenót (fagyasztott) bors só fokhagyma 4 dkg vaj 4 dkg liszt 7,5 dl tej szerecsendió ...