Sínen vagyunk

A 2012 szeptemberében ajánlott levelemre, amit a polgármester úrnak címeztem a tervezett vasúti átkelővel kapcsolatban a két temető közti, a Temető utca felé, hogy jobban tájékozódjam, egy alkalommal elhaladva az őrház mellett, ahol 35 évvel ezelőtt épített aluljáró van, tele szeméttel, megkérdeztem az ott legálisan vagy illegálisan lakó házaspártól megkérdeztem, mikor nyitják meg az aluljárót. A férfi csak hunyorított, de a felesége felháborodva, harciasan azt kérdezte: miért érdekel? Egy kis füllentéssel azt mondtam, mert én is itt dolgoztam, mint vasbetonszerelő. Erre a nő kezét fellendítve mutatott a tervezett átjáró felé: ott, ott fogja megnyitni a polgármester. Megértettem a felháborodását, hiszen ha megnyitják az aluljárót, nekik menni kell.

E kis bevezető után kijelentem, hogy előző levelem válaszára már nem tartok igényt, ugyanis az esetet részletesen leírva közöltem Victor Ponta miniszterelnök úrral, amire a román kormány 15D/8455/2013.29-i levelében közölte, hogy részletes tájékoztatásomat elküldte az illetékeseknek, többek között a Szállításügyi Minisztériumnak, akiknek válaszolniuk kell.

A Szállításügyi Minisztérium, CFR Nemzeti Vasúti Társaság 1/2 RP/260/2013.07.01-én kelt levelében szó szerinti magyar fordításban ezt közölte velem: „a gépjárművek átjárását biztosító átjáró összes költségeit, a tervezését és a kivitelezését a helyi önkormányzat, Szatmár municípium fogja viselni, ebben a pillanatban megvannak az összes jóváhagyások a munkálatok elvégzéséhez”. Itt azonban gyalogos átjáróról szó sincs, pedig ezen a szakaszon a gyalogosoknak veszélyes közlekedni.

Tehát megnyugodva a polgármesteri hivatal kijelentheti, hogy sínen vagyunk, csak azért valami nem illik bele a képbe. A CFR tulajdonát képező területről és nem a városéról van szó, valamint a vasút működtetését szabályozó szigorú speciális normatívák betartásával kell a munkálatokat végezni, úgyszintén a sorompó üzemeltetését. Ebbe a városnak semmi beleszólása nem lehet, ugyanis a tervezéstől a kivitelezésig a CFR Román Államvasutak kizárólagos joga és kötelessége, mert azért azt nem hiszi el senki, hogy a batizi átjárót és sorompót évtizedekkel ezelőtt a község pénzén építették, és a sorompót a mai napig ők üzemeltetik.

Mivel azonban köztudott dolog, hogy a Szállításügyi Minisztériumnak nincsenek megfelelő pénzforrásai, és ezért a munkálat nem is lehetne az ő érdeke, így aztán a polgármesteri hivatal kegyesen felajánlotta, hogy a munkálatok tejes összegét átvállalja a város költségvetéséből, annak terhére.

Természetesen a tervek és jóváhagyások ilyen gyors megszerzése arra utal, hogy ezeket titkos tárgyalások és egyeztetések előzték meg, majd a végén írásos megegyezés vagy szerződés született. Legalábbis a tények ezt bizonyítják.

Tekintettel arra, hogy a jelen esetben nagy összegű közpénzekről van szó, a szatmári adófizető polgároknak joguk van megtudni a következőket: a megállapodás, a szerződés teljes szövegét, amit a Szállításügyi Minisztériummal kötöttek, mert ez nem lehet titkos, hiszen közpénzről van szó; a tervezés és kivitelezés teljes összegét, amit a szatmári önkormányzat vállalt; mivel a minisztérium 1/2RP/260/2013.07.01. számú levele csak a gépjárművek áthaladására említi meg az átjárót, gyalogos átkelőről szó sincs, ezért szeretnénk tudni, hogy a föld alatti gyalogos átkelőnek a jövőben mi lesz a sorsa.

Tudván azt, hogy a polgármester úr alapfoglalkozása orvos, és letette a hippokratészi esküt, ami arra kötelezi, hogy védje-gyógyítsa az embereket, vigyázzon testi épségükre, nincs jogom azt feltételezni, hogy előnyben részesíti a gépjárművek forgalmát a tervezett helyen a polgárok testi épségével szemben. Vagy mégis?

Riedl Oszkár