Sok a magára hagyott gyerek

Közösségi mentálhigiénés tevékenységre lenne szükség ahhoz, hogy megelőzzük a szülők külföldön való munkavállalását, azaz a gyerekek magukra hagyását — véli Frigy Szabolcs pszichológus.

A megyei tanfelügyelőség, valamint a megyei oktatásfelügyeleti forrásközpont által novemberben végzett felmérés szerint vidéken a diákok 10,5, városon pedig a gyerekek körülbelül 9 százalékának esetén dolgozik egyik vagy mindkét szülő külföldön. Településekre bontva az adatokat, a legsúlyosabb a helyzet az Avasban — Avasfelsőfaluban az érték 23 százalék fölött van — a többi városban pedig 4—6 százalék körül mozog azon diákok aránya, akik kénytelenek nélkülözni szüleiket. Szatmárnémetiben a magyar tannyelvű középiskolákban viszonylag alacsony értékeket mértek (Kölcsey – 3,4%, Református Gimnázium 0,32%), viszont a sportiskolában például megközelíti az arány a 18 százalékot. Frigy Szabolcs, a Hám János Líceum iskolapszichológusa szerint egy aggasztó jelenséggel van dolgunk, ami ellen ajánlatos lenne fellépni. Hozzátette: a felsorolt értékeket nem tartja feltétlenül pontosaknak, mivel tapasztalatai szerint sok szülő — bár köteles volna bejelenteni, ha huzamosabb időre külföldre távozik — elmulasztja bejelenteni, ha más országban vállal munkát.

Fejlődési zavarok léphetnek fel

A szakértő szerint attól függően, hogy milyen korban marad magára, vagy csak az egyik szülő felügyelete alatt a gyerek, különféle zavarok léphetnek fel a fejlődésében. Kisebb korban az egészséges önbizalom kialakulásában lenne igen fontos a szülői elismerés, a serdülőknél pedig esetenként identitásbeli problémákhoz vezethet a család szétválása. Mint elmondta: a gyerekek személyiségétől, az úgynevezett megküzdési mechanizmusaiktól függ, hogy miképp dolgozzák fel a szülő távozását, azonban általános gondot jelent, hogy elkezdenek a korukhoz, fejlettségi szintjükhöz nem illő problémákkal foglalkozni. Nem ritka, hogy ilyenkor elkezdik magukat hibáztatni a kialakult helyzetért. Depresszióhoz vagy akár komolyabb fejlődési zavarokhoz vezet az apa vagy az anya, esetleg mindkét szülő távozása, amennyiben a kiskorú nem rendelkezik a rokonok vagy a barátok körében kiterjedt kapcsolati hálóval. Ilyenkor egy idő után, mivel nem tudnak érzelmileg feltöltődni, „kiürülhet a szeretettankjuk”, aminek pótlására nincs módjuk. Hosszabb távon a gyerekek értékrendje is torzul, mivel elkezdik túl sokra értékelni az anyagi javakat a családi, emberi kapcsolatokkal szemben, ugyanis a szülők egyes funkcióit esetükben a pénz veszi át.

Össztársadalmi probléma

Frigy Szabolcs szerint egy komplex problémával van dolgunk, a mai társadalmat eluraló úgynevezett jólét-szenvedély, a féktelen szerzési vágy áll ugyanis a jelenség mögött. Elmondta: mint minden esetben, itt is a megelőzésre lenne érdemes hangsúlyt fektetni. A szakember egy átfogó felmérés eredményeire hivatkozva rámutatott: a mai ember vágyott és valós életszínvonala között minden esetben jelentős különbség mérhető, függetlenül attól, hogy az illető mennyire számít vagyonosnak vagy jól keresőnek. Emiatt állandó késztetést érez legtöbbünk arra, hogy egyre többet és többet keressen, holott az is bizonyított, hogy ha valakinek növekszik a jövedelme, azonnal emelkedik a vágyott életszínvonala is, így lényegében — ha nem változtat a mentalitásán — nincs esélye egyensúlyba kerülni. „Fontos lenne az iskolákat megtisztítani a család anyagi hátterét tükröző társadalmi szimbólumoktól — fejtette ki a pszichológus. — Jónak tartom, hogy mostanában korlátozzák például a mobiltelefonok használatát, azonban ennek ki kellene terjednie egyéb dolgokra, például az öltözködésre is, hogy a kispénzű családok gyerekei ne érezzék szegénynek magukat, hogy ne szorongjanak, ha nem járhatnak drága, márkás holmikban. Hosszabb távon pedig a szülőkre kellene hatni, úgynevezett közösségi mentálhigiénére lenne szükség.” Frigy Szabolcs szerint arra kellene rávezetni a szülőket, hogy többre értékeljék a közösségi kapcsolatokat, mint a pénzt. Ebben jelentős szerepet vállalhatna a média, a civil szervezetek, az egyházak, illetve példát mutathatnának a társadalmi presztízzsel rendelkező személyek.

Babos Krisztina