Sokan élnek a fogadóórák lehetőségével

A szatmárnémeti önkormányzat szociális ügyekért felelős alpolgármestere, Marcela Papici által tartott fogadóórákon a központi téma a lakáskérdés. Egy biztos, a szociális lakások iránt nagy az érdeklődés a fiatalabb, de az idősebb nemzedék részéről is.

Marcela Papici szatmárnémeti alpolgármester legutóbbi fogadóóráján a tíz-egynéhány panaszos zöme lakásproblémájával fordult az elöljáróhoz, egyetlen kivétel volt: a szóban forgó lakos csatornázással kapcsolatos gondjaival kereste fel a hivatalt. A gond amúgy a Batizi úton élőket érinti, s amint az alpolgármester asszony megfogalmazta, az Apaserv közreműködésével rövid időn belül megoldódik a probléma.

Lakásfoglalók panaszkodtak

Az egyik panaszos elmondta, hogy a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal kezelésében lévő Toamnei utcai egyik szükséglakást „vásárolta meg” 1500 euróért. Azt a választ kapta, hogy nem lehet szó ilyen szerződésről, mert a szóban forgó szükséglakást nem bocsáthatta áruba a bérlő, aki maga is csak szerződéses alapon lakhatott ott. Sőt, akik kifizették — anya és fia — az 1500 eurót, még panaszkodtak is a Szatmárnémeti Szociális Gondozói Hivatal (SPAS) munkatársaira, mert nem akarják elvenni tőlük a lakbért. Erre reagálva az alpolgármester röviden és velősen elmagyarázta a helyzetet: azzal, hogy ők az eredeti bérlőnek átadták a pénzt a lakásra, még nem lettek tulajdonosok. Sőt valójában önkényes lakásfoglalók. Egy biztos: jelenleg nem tudni, hol tartózkodik a lakás hivatalos bérlője, törvényszéki ügy van folyamatban ellene a kilakoltatását illetően. Ez jogilag azt jelenti, hogy a lakás üres, le kellene pecsételni a legújabb bérbeadásig. De az ügy emberi oldalát nézve mégsem lesz lezárva a lakás, a „vásárlók” viszont csupán addig maradhatnak ott, míg az önkormányzat át nem adja valakinek a lakást, egy perccel sem tovább. Ami a bérleti díjat illeti: az hozza be a pénzt, aki bérli a lakást, ugyanis ha elfogadnák az önkényes lakásfoglalóktól a pénzt, akkor elismernék azt, hogy szerződéses alapon fizetik be. Holott erről szó sincs.

Kétségek között

Egy idős férfi 23 évig élt élettársi viszonyban, de a párja elhunyt, nem sokkal azelőtt, hogy összeházasodtak volna. A férfi az eset mesélése közben, miközben megmutatta az egybekelési szándékukat igazoló papírokat is, a torkát fojtogató sírástól alig tudta folytatni a beszédét. Mikor úgy-ahogy erőt vett magán, elmondta, hogy 64 éves, s ha kiteszik a házból, egyszerűen nincs hová mennie. S mióta elhunyt a társa, egy nyugodt perce sincs, azzal a gondolattal kel s fekszik, hogy mi vár rá. Az alpolgármester megnyugtatta, hogy nem lesz kitéve a Timişului utca szociális lakásból, csak a lakáskérelmét adja le a hivatalban. Arra a kérdésre, hogy miből fogja fizetni a költséget, az idős férfi azt válaszolta, hogy augusztusban tölti be a 65. életévét, s a nyugdíjából telik erre.

Egyéb ügyek

Szociális lakást kért egy másik, házastársi viszonyban élő pár is, a férfi és a nő egyelőre a hajléktalanszállón húzza meg magát. A nőnek van már egy gyermeke, s újból várandós. Egy házaspár kisgyermekét is elhozta a meghallgatásra, ők is szociális lakást kértek. A kérdésekre válaszolva kiderült, hogy a férfi édesanyja két rokonával 3 szobás bérlakásban él. Itt kapott helyet a csöppséggel megjelent pár is — ami újabb három embert jelent a szóban forgó bérleményben. De ez utóbbiak nem egyeznek a főbérlővel, s ezért kérnek lakást. Az alpolgármester asszony elmagyarázta, hogy az önkormányzat arra törekszik, hogy minél több családot juttasson lakáshoz, de a kérelmező férfi édesanyja már kapott lakást, nagyon sajnálja, hogy nem egyeznek. De másokra is kell gondolni, az önkormányzatnak úgy kell gazdálkodnia a meglévő lakásalappal, hogy minél több családnak nyújtson segítséget.

Karikás Enikő