Sokoldalú fiatalok mérkőztek a Maturuson

Az elmúlt hétvégén lezajlott a Maturus 20. kiadása. Enyedi Zsolt főszervezőt arról kérdeztük, hogy a korábbi évekkel összevetve idén milyen volt a versenyzői mezőny, illetve az idei kiadás, miben volt más — ha más volt — mint a korábbiak.

— Túl vagytok a 20. Maturuson. Milyen volt az idei rendezvény? A kerek számon kívül miben volt más, mint a 19.?

— Kevesebb versenyző volt. Azok száma viszont igen magas volt, akik „jöhettek volna”. Az idén végzett generáció számos közismert, tehetséges, eddig szép eredményeket elért tagja sajnos nem mutatott érdeklődést, nem tanúsított kitartást, nem vállalta a legkisebb áldozatot sem a versenyen való részvétel érdekében. Ezt akár kudarcként is felfoghatjuk. Kérdés azonban, hogy kinek a kudarca ez. Fogalmazzunk talán úgy, hogy a dolgok ilyetén alakulása további elemzésre ad okot, és komoly tanulságokat rejt magában. Egy biztos: Nem nyerhet az, aki nem is akar. Hadd mondjam el ugyanakkor, hogy azok, akik a versenyen bemutatkoztak, egytől-egyig bámulatosak és bűbájosak voltak.

— Ha nem is volt nagy tolongás a versenyre jelentkezők számát tekintve, mégis mennyire volt erős az idei mezőny? Kik nyerték a 20. Maturus-díját?

— A mezőny kiváló volt. Színes, sokoldalú, tehetséges, izgalmas fiatalokat volt szerencsénk megismerni. Kivétel nélkül mind megérdemlik az elismerést, a dicséretet. Az idei Maturus nagydíjasai Spanci Andrada-Oana és Putovits Ábel.

— Miben jeleskedtek a győztesek? Miért őket választotta a zsűri?

— Andrada különleges jelenség, céltudatos, bájos, rendkívül tehetséges ifjú hölgy, kiváló tanulmányi eredményekkel és figyelemre méltó szólóénekesi teljesítménnyel. Ábel született gitároszseni, aki számítástechnikusként is fényes jövő előtt áll. A zsűri mindekettőjük esetében kiemelte a felnőtt, érett, kiegyensúlyozott gondolkodást, kommunikációt, öntudatot.

— Kik voltak az idei zsűri tagjai?

— A zsűri elnöke dr. Ştefan-Dorel Găină fotóművész, egyetemi tanár volt, aki régi kedves barátunk, hiszen az 1998-as Maturuson is zsűrizett már. Ítésztársai voltak dr. Muncean Mircea-Gheorghe orvos, Ilyés Annamária közgazdász, Pavel Kopáček újságíró, valamint Bogáti-Bokor Ákos muzsikus-író-fotóművész, aki valamikor réges-régen a legelső Maturust megnyerte.

— Neked milyen élmény volt a 20. Maturus?

— Jó. Nagyon intenzív, nagyon fárasztó, feltöltő és kimerítő. Jó.

— Kik segítettek a verseny megszervezésében?

— A Maturusnak három fontos pillére, különleges energiaforrása van. A diákok, kiknek ambíciója, hite, őszintesége mindig feltölti lemerült elemeinket. A zsűritagok, kiktől minden évben sokat tanulunk, kivételes ajándékot, lelki és szellemi üzemanyagot kapunk. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban mindazok a nagykárolyi barátok, ismerősök, támogatók, családtagok, akik anyagi, szellemi, spirituális erőforrásaikkal vagy épp kétkezi munkájukkal évről évre mellénk állnak, és segítenek magasan tartani a verseny minőségét, biztosítani folyamatosságát, megőrizni hitelét, tisztaságát. Húsz év után talán már óvatosan és halkan ki merjük mondani, hogy a Maturus bizonyított és lokális tradícióvá, közösségformáló tényezővé vált. Köszönjük mindenkinek, aki tett és tesz érte.