Szabadság, egyenlőség, testvériség

Huszonhárom év telt el azóta, hogy Románia — a sokat hangoztatott jelszavakból ítélve — elkezdett felsorakozni a demokratikus országok vonulatába. Ha most végeznénk egy közvélemény-kutatást, hogy mi az, amire a legjobban vágyott egykor Ceauşescu népe, a legtöbben azt válaszolnák: a szabadság. És íme, látszólag szabadság van, mindent szabad, gyakran még többet is, mint kellene, mégis egy állandó hiányérzet mocorog bennünk, keresünk valamit, ami lehet, hogy csak egy láncszem, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megmaradjon az egész. Szabadság van, mégis folyton a jogainkért kiáltunk. Ebben a látszatszabadságban a szabadság hiánya mellett állandóan meg kell tapasztalnunk, hogy nemcsak a szabadság hiányzik, hanem az egyenlőség és a testvériség is. Egyre nagyobb a szakadék az egyenlők és az egyenlőbbek között, a testvériség pedig csak álom. Minderre még nagy súlyával ránehezedik az elszegényedés, az élet folyamatosan romló minősége, ami láthatóan megzavarja a közérzetet, és nincs esély annak megjavulására. Így van ez a testvériség kérdésében is. Az emberek magukba zárkóztak, eltávolodtak egymástól, azok is a maguk szalonnáját sütik, akik folyton arról beszélnek, hogy mennyire fontos a közösségépítés, a közösségi szellem megerősítése. Nagy gondok ezek, de a gondok okait — ami lehet a fenti problémákból ered — önmagunkban kell keresni. Elgondolkodtunk-e már azon, hogy mit teszünk mi hétköznapjainkban azért, hogy megvalósítsuk a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” gondolatát? Mert legtöbbször nagyon nyilvánvaló, hogy azzal a kevés szabadsággal sem tudunk élni, ami számunkra megadatik. Csak akkor akarunk egyenlőek lenni másokkal, ha azok felemelnek minket, lehajolni másokhoz nem akarunk. A testvériség is csak addig fontos számunkra, amíg abból valamilyen előnyünk származik. Észre kellene venni, hogy nem akkor leszünk szabadok, ha megszabadulunk a kötődésektől, az egyenlőségtől sem kell félni, mert az anyagi javaknál értékesebbek a szellemi kincsek, a testvériség pedig csak annyiból áll, hogy tudjunk kezet nyújtani.

Elek György