Szabadságvágy — hosszan tartó szabadság

Az ember legrégebbi vágyai közé soroljuk a szabadságvágyat. Minden embernek amilyen régi a szabadságvágya, olyan régi a szabadságért való küzdelme is, mert aligha van olyan ember, aki minden szempontból szabadnak érzi magát. Így van ez a közösségekkel is. Szinte minden közösség úgy érzi, hogy valamilyen erők és hatalmak veszélyeztetik a szabadságát. A szabadság mégis belülről jön — mind az egyének, mind a közösségek számára. A szabadságot az értelem és az érzelem adja. Ahol nincs értelem, ott külső erők és hatalmak irányítanak. Ahol nincs érzelem, oda bármi beköltözhet és bármi elköltözhet onnan, mert nincs mi odakösse.

Néhány évtizede világjelenséggé vált, hogy egyre többen vannak azok, akik valahol távol, valahol az ismeretlenben keresik a szabadságukat. Úgy érzik, hogy a kötődések nélküli szabadság az igazi, amikor nem függenek se helytől, se közösségtől, se érdektől, se hatalomtól. A függőség valamilyen módon fékezi a szabadságérzetet.

A napokban olvastam, hogy a romániai magyarság szabadsága is érdekfüggő. Függünk a román többségtől, függünk a Magyarországon hatalmon lévő pártoktól, valamint függünk az európai és a világpolitikától. Nagyon fontos, hogy mikor hova állunk, de veszélyt jelenthet a pillanatnyi érdekek miatti ingadozás. A világot formáló és alakító érdekhatalmak, de az európai szempontok számára sem lényeges az, hogy egyik vagy másik országban hogyan alakul a nemzeti kisebbségek léte. Ezt az utóbbi évtizedekben is gyakran tapasztalhatjuk. Rendszeresen megéljük, hogy a szabadságért vívott küzdelmünk eredménye nem tőlünk függ, hanem ilyen-olyan hatalmi érdekektől. Azt is kezdjük világosan látni, hogy azok, akik valahol a közelebbi vagy távolabbi ismeretlenben keresik a szabadságukat, ha valamilyen módon megtalálják, az nem azért történik, mert a szabadság földjére érkeznek, hanem azért, mert valamilyen érdek miatt pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ott lehet szabadon élni.

A szabadság az értelem és az érzelem uralmát jelenti. Érdemes elgondolkodni azon, hogy hosszú távon kinek lehet az érdeke, hogy garantálja a szabadságot. Nem világszinten, nem kontinens szintjén, nem országosan vagy térségek szintjén vagy akár a legkisebb közösségben, hanem a belsőnkben. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akár két ember életében is mennyi a valószínűsége annak, hogy hosszú távon megmaradjon együtt az értelem és az érzelem, hogy legalább ketten tudjanak együtt szabadon élni.