Szabályozzák a téli legeltetést

A Vadászati Törvény módosításával és kiegészítésével a legeltetést illető rendelkezések is változtak. A törvény 23. bekezdése értelmében a továbbiakban bizonyos kivételekkel tilos lesz a háziállatok legeltetése december 6. és április 24. között.

A gazdák számára előnyös a rendelkezés, azt remélik, hogy ha be is tartják az előírást, csökkenni fog a legelő állatok által a kultúrákban, legelőkön okozott kár mértéke. A legeltetési tilalom nem vonatkozik azokra a területekre, melyekkel az állattartó rendelkezik: ha irattal tudja igazolni, hogy birtokolja az illető területeket, avagy írásos engedélye van a legeltetett terület tulajdonosától a legeltetésre. Aki nem tartja be a rendelkezést, 500–1500 lej közötti büntetésre számíthat.

A juhtenyésztők nyomására egyébként 2016-ban törölték a Vadászati Törvényből azokat a rendelkezéseket, amelyek megszabták a juhnyájak létszámát, és a téli legeltetés tilalmáról rendelkeztek. A mostani módosítás köztes megoldásnak számít, nem tiltja ugyan egészében a téli legeltetést, de feltételeket szab ehhez. A téli — de főként kora tavaszi — legeltetés sok gondot okoz a növénytermesztő gazdáknak. Főként a juhnyájakkal van probléma, a vándorló legeléssel válogatás nélkül járják be a parcellákat. A legeléssel és a taposással kárt okoznak az őszi gabonákban, kitépik a zsenge lucernahajtásokat. Ahol megjárják a kaszálót, ott már nem lehet sarjúkészítésre számítani, de az ősszel felszántott területeket is fertőzik a juhok.

Mellau József, Csanálos község polgármestere elmondta, hogy Csanáloson nem is próbálkoznak idegen juhászok, mert eddig sem adtak engedélyt juhok legeltetésére; a helyi lakosok is lemondtak a juhtartásról, mert úgy gondolták, nem éri meg számukra. A község lakói szarvasmarhatartással foglalkoznak, Szent György-napon kimegy a csorda, Szent Mihály-napon pedig véget ér a legeltetés. Téli időszakban pihentetik és trágyázzák a legelőt. Csanálos községben közel háromszáz hektár legelő van, ebből ötven hektár van a polgármesteri hivatal gondozásában Csanáloserdőn, a többi a közbirtokosság használatában van.

Tar Miklós, Mezőterem község polgármestere jónak tartja a törvényt, hiszen lehetőséget ad egy átláthatóbb legelőszabályozásra. Vezenden vannak juhtartók, akik közel negyven hektárt bérelnek az önkormányzattól, azt használják rendszeres felügyelettel úgy, hogy nem tesznek kárt szántó- vagy közterületekben. Mezőteremen az ortodox és a katolikus egyháznak van legelője, ezek is ki vannak adva használatba helyi állattartóknak.

Gyákon György, Túrterebes község polgármestere elmondta, hogy jelentkeztek juhtartók, akik legelőt akartak bérelni, de miután minden kérést elutasítottak, már nem is jönnek újabbakkal. A községben hivatalosan működik az állattartók egyesülete, amely nyolcszáz hektár legelőn gazdálkodik, körülbelül nyolcszáz állattal. A községben évek óta vannak mezőőrök, akik azonnal észreveszik, ha valami szabálytalanság történik.

Amíg nem tiltotta törvény a téli legeltetést, a gazda jogi úton számíthatott kártérítésre. A polgármesteri hivatal, de a rendőrség sem büntethette meg azt a gazdát, aki más területén legeltette juhait. A megkárosított gazda egyedüli lehetősége a bírósági eljárás volt, birtokháborításért, kár okozásáért perelhette be a vétkes állattenyésztőt. A procedúra azonban meglehetősen hosszú, és pénz is kell az elindításához, ezért a legtöbb károsult gazda inkább belenyugodott a veszteségébe. Ezt a helyzetet használta ki sok juhász, akik tudván, hogy úgysem lesz következménye, keresztül-kasul járták állataikkal a mezőket, fittyet hányva a magántulajdon szentségére. Az új rendelkezés szerint a hatóságok bírósági eljárás nélkül róhatnak ki büntetést a jogtalan legeltetés okán; talán ez megfékezi az eddig garázdálkodó állattulajdonosokat.

Elek György