Szakoktatás és az életre nevelés

Gindele Imre, a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakközépiskola igazgatója szerint akkor eredményes a szakoktatás, ha az iskolában és a műhelyekben az életre is felkészítik a fiatalokat.

A szakoktatás sikerült jó útra terelni — állítja Gindele Imre, a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakközépiskola igazgatója. Amióta újraindult a szakoktatás, már végzősök is vannak ebben az oktatási formában, ami azért nagyon fontos — kiemelve itt a nagykárolyi példát —, mert amikor ez az iskolai év befejeződik, azok a gyerekek, akik szakosztályokban végeznek, azonnal munkahelyhez jutnak ott, ahol a gyakorlati munkát végezik. Az elején sokan nem hitték, hogy érdemes ezekbe az osztályokba iratkozni, most azonban egyre több a pozitív visszajelzés a gyerekek, szülők és munkaadók részéről.

— Az elmúlt héten felhívott a Polipol igazgatója — említette meg Gindele —, hogy van ott egy háromszemélyes kanapé, amit az iskola tanulói készítettek, bármilyen segítség nélkül. Az igazgató azt javasolta, hogy ezt a kanapét valahol állítsuk ki az iskolában, hogy bárki megtekinthesse. Ha ezek a gyerekek egy-két év szakoktatás után képesek erre, akkor van értelme ezeknek az osztályoknak a működtetésére. Látszik a munka eredménye. Ez a leglényegesebb a duális szakoktatásban.

Duális oktatás

— A duális rendszer — magyarázza Gindele — egy olyan szakoktatási forma, amit legelőször a német iskolákban alkalmaztak. A lényege az, hogy két kategóriában történik az oktatás: az elméleti oktatás (szaktantárgyak és általános műveltségi rész) az iskolában történik, a műhelygyakorlatok pedig egy vállalatnál. Ebben az a jó, hogy a tanuló megismerkedik a gyártási folyamatokkal. A mi tanügyi rendszerünk ezt a módszert nem zárja ki, sőt nagyon közel áll hozzá. Az iskolában nagyon költséges lenne műhelyeket berendezni, de azokban a műhelyekben a tanuló nem találkozna a valódi munkamódszerekkel. A nagykárolyi szakiskola kárpitosokat, asztalosokat, mezőgazdászokat, autószerelőket képez, akik, mint mondtam, könnyen el tudnak helyezkedni a szakmában. Ez a cég számára is előnyös, mert a leendő munkaerőt a saját érdekeinek megfelelően képezi. Lehet valaki jó szakember, de nem biztos, hogy egy bizonyos cég igényeinek megfelel. Ma már a nagy cégeknél szalagmunka, szériagyártás folyik, ahol meg kell szokni a munkamódszert. A gyerek két év alatt tud alkalmazkodni. Ezek a szakemberek nem csak annál a cégnél tudnak majd beilleszkedni, ahol tanultak, hanem a világon bárhol, mert ma már mindenhol ugyanúgy történik a gyártási folyamat.

Ösztöndíj

Három hete volt egy szülői értekezlet az iskolában azoknak a tíz-tizenegyedikeseknek a szüleivel, akik a Polipolnál végzik a gyakorlati tevékenységeket. Erre a szülői értekezletre elment a Polipol vezetősége is, akik elmondták, hogyan történik a gyakorlati oktatás, bemutatták az általuk vezetett naplót, melyben minden adat szerepel a gyerekről, hogy mit csinált két év alatt. Meglepetésként a cég vezetői a szülői értekezlet végén bejelentették, hogy a másodéveseknek létrehoztak egy ösztöndíjat, amit azok kapnak meg, akik jól teljesítenek, és nem hiányoznak. Ami még érdekes, hogy ez nincs létszámhoz kötve. Ha minden tanuló megfelel az előírásoknak, akkor mind megkapja az ösztöndíjat.

Fontos a pontosság

— Az iskolának nem csak az a szerepe, hogy tanítson, hanem hogy neveljen is — hangsúlyozta Gindele. — Az utóbbi időszakban a nevelés mintha mellőzve lenne. Véleményem szerint sokszor fontosabb a nevelés, mint az oktatás. Ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen, nagyon fontos a pontosság. Ennek érdekében én beszereztem egy kisbuszt, ami szállítja a gyerekeket a gyárba. A tanuló reggel nyolcra megérkezik az iskolába, három perc múlva beül a buszba, tíz perc múlva megérkezik a gyárba, felöltözik munkaruhába, és nyolc óra húsz perckor ott áll a gép mellett. A hazautazás szintén egy megszervezett program szerint történik. Tehát a szakmai oktatás mellett nevelési munka is történik az iskolában és a műhelyben.

Elek György