Számonkérhetetlen határozat

Mint ahogy az várható volt, Románia is a fókuszába került az Európai Parlament plénumának, és a kedden nagy többséggel elfogadott határozat elmarasztalóan szól a kormány és a parlament igazságügyi és korrupcióellenes reformkezdeményezéseiről. Még mindig nem tisztázódott, hogy kik tüntettek augusztus 10-én Bukarestben, és mennyire volt jogos a velük szembeni eljárás. Huszonnyolc év nem volt elegendő ahhoz, hogy a negyven évig tartó kommunista diktatúra után az ország átalakuljon jogállammá. Ez a közel három évtized nem volt elegendő ahhoz, hogy tisztázódjon, mi a titkosszolgálatok feladata, meddig mehetnek el a megfigyelések, a lehallgatások és a különböző intézkedések során, mit tud az őket felügyelő parlamenti bizottság a tevékenységükről. Tisztázatlan, hogy milyen összefonódások vannak a vádhatóságok és a titkosszolgálatok között, miért csak évek múlva bukkannak rá bizonyos szabálytalanságok, törvényszegések vagy akár bűncselekmények anyagaira, miért halogatják bizonyos ügyek tárgyalását, vagy miért mentenek fel a vádak alól személyeket. A romániai vádhatóságok és a titkosszolgálatok összefonódása mára már a napnál is világosabb. Intézkedések helyett a legtöbbször nyilatkozatok születnek, felszólítások, amiket nem kér számon senki. Vannak Romániában jó törvények, de a legtöbb esetben hiányoznak ezek alkalmazási útmutatói, vagyis nincs szabályozva, milyen következményekkel jár az, ha valaki szabálysértést vagy törvényszegést követ el. Emiatt húzódhatnak el a perek addig, amíg elévülnek. Ez nemcsak a román törvényekre jellemző, hanem az EU-s jogszabályokra is. Románia éppen ezért nem esik kétségbe a határozat miatt, főként most, az EP-választás előtt. Most is — mint minden választás előtt — az érdekek kerülnek elő. Amíg vannak érdekek, addig a jogállamiság kérdése csak másod-, harmadrendű, ilyenkor az igazság odaát van, elítélni többnyire tyúktolvajokat szokás, nem olyan közéleti szereplőket, akik között nagy az összefonódás, és ha ellenségei is egymásnak, annyira nem akarják érvényesíteni az igazságot, a jogállamiságot, hogy őket is elítéljék.

Az Európai Parlament eléggé népszerűtlenné vált a választók körében. Választásokra készülve a honatyák — annak reményében, hogy új mandátumhoz jutnak — most ugyanazokkal az ígéretekkel állnak elő, mint négy vagy nyolc éve, négy vagy nyolc évig viszont folyton azt hangoztatták, hogy azért nem tudják valóra váltani ígéreteiket, mert kevesen vannak. Arról nem beszélnek, hogy az a kevés is több frakcióban van, és nem minden frakció tagjai képviselik az ország érdekeit, hanem pártérdekek mellett foglalnak állást.