Szatmár is sorra kerül végre

Végre a szatmárnémeti állomásra is befut a felújítás vonata — igaz, szinte végállomásként, a 116 éves műemlék az utolsók között szerepel.

Marius Chiper, a Román Vasúttársaság főigazgatója jelentette be, hogy a Nagyberuházások Operatív Programja (POIM) keretében folytatni akarják azon projektjüket, amely az ország 41 megyeszékhelye vasútállomásainak felújítását célozza — ezek közül 35 pályaudvart már sikerült teljesen újjávarázsolni, a maradék hetet — köztük a szatmárnémetit is — pedig a jövőben tervezik felújítani.

A szatmári (és nem csak) utazóközönséget 116 éve kiszolgáló épületen utoljára 1988-ben végeztek nagyobb felújítási munkálatokat s az azóta eltelt három évtized során nemigen törődtek (igaz, nem is nagyon volt miből) a karbantartással. Olyannyira elhanyagolták, hogy tavaly ősszel hatalmas vakolatdarabok hullottak le a csarnok és a folyosó mennyezetéről, ugyanis a cserepeket tartó lécek teljesen elkorhadtak, az esővíz befolyt a padlásra és eláztatta a mennyezetet. Szerencsére a tetőszerkezet statikai elemei nem károsodtak, így csak cserépcserére volt szükség — s ezzel ki is merült a „részleges felújítás”.

A szatmárnémeti vasútállomás első, a mostaninál szerényebb és kisebb épületét 1871. szeptember 25-én adták használatba, egyszerre a Nagykároly–Szatmárnémeti vasútvonal megnyitásával, majd 1899 novemberében felavatták a mostani, impozáns, neoreneszánsz és eklektikus stíluselemeket, szimmetrikus díszítéseket hordozó épületet, amelyet Pfaff Ferenc (az Osztrák-Magyar Monarchia számos vasútállomásának megálmodója) tervezett, az utazóközönség igényeit messzemenően figyelembe véve — olyannyira, hogy az épület a célnak ma is megfelel. A szatmárnémeti pályaudvar 1988-ban jelentős átalakításon, korszerűsítésen esett át, megnövelték a hosszúságát, a sínek közötti peronokat kiszélesítették, kibővítették és modernizálták a fűtőházat, azóta viszont csak apró javításokat és minimális karbantartási munkálatokat eszközöltek.

Szabó Kinga Mária