Szatmár vármegye reformációja

Rendhagyó istentiszteletre gyűltek össze a kültelki egyházközség hívei vasárnap délelőtt — a lelki táplálékon túl az országnak 12 püspököt adó Szatmár vármegye reformációjába, a zsinatokba foglalt fegyelmi szabályokba, a morális értékrendbe is visszapillantottak.

„A reformáció nem véletlen, hanem Isten akarata volt, 1517–ben az Ő szent lelke zúgott végig azokon a vidékeken, ahol kezdődött a reformáció — volt bizodalma az akkori nemzedéknek és nekünk ma, 2017–ben is van bizodalmunk: ha a Fennvaló 500 évig megtartott, ezután is meg fog. De arról sem szabad megfeledkeznünk, sikert csak az építő munka ad. 'Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!' Mi most nem használunk sem fegyvert, sem vakolókanalat; egy fegyverünk van: az ige, azzal építünk újjá; azzal építjük tovább ezt a hajlékot, a reformáció bástyáit.” — fogalmazott az igehirdetését Nehémiás próféta verseire építő Bartha Sándor lelkipásztor. Hangsúlyozva: „Ma is újjá kell építeni a szíveket is, a lelkeket is — ez volt a reformáció alapgondolata: Isten igéje kerüljön a középpontba. Isten országát csak munkával lehet építeni, a lélek adományaival — folytassuk hát ezt a munkát. S hogy mi lesz 500 év múlva? 'Nem a mi dolgunk tudni …' , de tovább folytatjuk, amit őseinktől örököltünk.”. — mondta.

Történelmi visszapillantójában az őskorig nyúlt vissza — hiszen minden építkezés egyik legfontosabb része az alapozás — s az, hogy 313–ban, Nagy Konstantinnak álmában megjelent a kereszt; hogy 500–ban felszámolták az utolsó pogány templomot; hogy 700–ban Angliában lefordították a Zsoltárok Könyvét; hogy 1092–ben keresztes hadjáratot indítottak Jeruzsálem felszabadítására és hogy 1455–ben Gutenberg megalkotja a nyomdagépet mind–mind egyfajta elővetítője volt 1517 október 31–ének, amikor Luther Márton kiszegezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Szatmárba a külföldön tanuló diákok hozták haza az új eszméket, amelyek Drágffy Gáspár pártfogása alatt, reformátor szellemű emberek segítségével gyorsan terjedtek, olyannyira, hogy 1545–ben „az új hithez pártol a vármegye nemessége és a pórnép is” — s ez a pártolás zsinatok sorának kezdetét is jelentette egyben, elsőként Erdődön, elegészen az 1646–os Szatmár-Németi Nemzeti Zsinatig. Történelmi érdekességek a zsinatokba foglalt fegyelmi szabályok — hiszen a zsinatok egyik legfőbb célja a hívek erkölcsi állapotának erősítése —, például a káromkodásért bírságpénzt kellett fizetnie a nyelvét féken tartani nem tudónak, az összeg pedig az egyház pénztárába került. De a morális értékrend változása is érdekesen nyomon következő: abban az időben a paráznaságot tartották a legnagyobb bűnnek, amely halált érdemel, s a gyilkosság és lopás csak azt követően szerepelt a lajstromban. De a reformáció nem csak az erkölcsi állapotokat, hanem a tudást is erősítette, legjobb példa erre a szatmárnémeti református kollégium, ahol szinte egyetemi szintű oktatás zajlott: hébert, latint, geometriát tanítottak. S nem mellékes az sem, hogy 1614 – 1910 között Szatmár vármegye tíz püspököt adott az országnak. „Mindaz, amit Luther elkezdett — az a Luther, aki folyamatosan kereste az Istennel való kapcsolatot — arra mutat: ez az 500 év a kegyelmes Isten munkája¨ — fogalmazott rendhagyó, történelmi istentisztelet zárásaként Bartha Sándor lelkipásztor.

Szabó Kinga Mária