Szatmári színészek modell szerepben
Vasárnap este a szakszervezetek művelődési háza adott otthont a Hampel Katalin szalon divatbemutatójának. Fellépett Sasvári Sándor és Sáfár Mónika, a magyarországi manökenek mellett pedig a Harag György Társulat művészei és gyermekeik mutatták be a ruhakölteményeket.
A rendezvényt Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra nagyon széles körű, sok minden hozzátartozik, így a hagyományos öltözködés is.
Az Ady Endre Társaság szervezésében immár tizenhárom éve zajló rendezvény-sorozat címe, az Egycsillagú égbolt Fényi István egyik versének címe, s mivel idén ünnepeljük a költő születésének centenáriumát, Tóth-Páll ezúttal az alábbi Fényi-idézettel kezdte nyitóbeszédét:
„Rendkívül nehéz és lelket kipróbáló időszakot éltünk át, és élünk át ma is. Mégis van egy szerencsénk: az, hogy a nyomás elleni tiltakozás valahogy kiváltotta bennünk a legősibb érzéseinkhez való ragaszkodást hitünkhöz, nemzetiségünkhöz, nemzetünkhöz, kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz. Ez a megtartó erő vezetett eddig is, és ez kellene hogy vezessen a továbbiakban is. Félek valamitől: a közönytől. A nyugati országokban sokszor panaszkodnak, hogy nem elmélyült a lelki élet. Itt nem a vallásos meg az egyházi életről beszélek, hanem egyáltalán a lelki életről, a lelki magatartásáról. Ennek a kialakításában a legnagyobb akadályt jelentő tényező a közöny. S attól félek, hogy az anyagiak felé fordulás éppen ezt a lelki közönyt fogja kialakítani sok esetben. Hogy lehet ez ellen védekezni? Azt hiszem, elsősorban a nemzeti kultúránkhoz és hitünkhöz való ragaszkodás szükséges. (…) Védekezzetek a közöny ellen, védekezzetek a pénz mindenhatóságának elismerése ellen és forduljatok a lelki értékek, a szellemi értékek felé!”
Tóth-Páll beszélt a magyar lélekről és a tudatosan megjelölt magyar útról, rámutatva arra, hogy a kereszténység és a nemzeti kultúránk védelme a mi feladatunk.
Turós Lóránd, a szenátus kulturális bizottságának alelnöke kiemelte: minden nemzet számára a kultúra kiemelt jelentőséggel bíró anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődés területei, illetve az adott nemzetnek egyes korszakokban való megnyilvánulásainak lenyomata. Egyedül a kultúra az az elem, amely összeköti és egyben tartja közösségeinket és nemzetünket. Mi, akik a világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszéljük, büszkeséggel gondolunk István királyra, az országalapítóra, Mátyás királyra, az igazságosra, Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyarra, Petőfi Sándorra és a János vitézre, Kodály Zoltánra vagy éppen Presszer Gáborra, Kós Károlyra, az építészre, Rubik Ernőre, a bűvös kocka megalkotójára, Csukás Istvánra, Nepp Józsefre és a rengeteg magyar rajzfilmre, amin mi is felnőttünk, a gulyásra, a lángosra és a mákos gubára. A sort a végtelenségig lehetne sorolni nemzeti nagyjainktól, kortárs kultúrát művelőkig. Viszont ma, ezen az ünnepen meg kell állnunk egy cseppet, hogy a fent említett végtelen sorból kiemeljük Kölcsey Ferencet és az általa 1823. január 22-én befejezett Himnuszt. Ez az a költemény, amely a mai modern magyar nemzet gerincét képezi és a magyar identitástudat egyik és legfontosabb szimbólumává vált. Ma, a közelgő január 22-i Magyar Kultúra Napja köré szervezett rendezvény-sorozaton a kulturális sokszínűségünk bemutatása mellett Kölcsey Ferenc és munkássága előtt hajtunk fejet. Kölcsey és a Himnusz kapcsán mi, szatmári emberek talán egy cseppet büszkébbek vagyunk más honfitársainknál, hisz mind Kölcsey születése, mind pedig nemzeti imánk megalkotása e vidékhez kötődik. Kedves hölgyek és urak. Mi magyarok, egy gazdag nemzet vagyunk: több mint 1000 év kulturális értéke az örökségünk. Van amiből táplálkozni, van amiből meríteni, ihletet szerezni, van amit művelni, van amit megmutatni és ami ennél is fontosabb, van amit átörökíteni a jövő nemzedék számára. És ez nem csupán egy opcionális dolog. Ez bizony kötelességünk és mindennapi feladatunk is. Kedves barátaim: legyünk büszkék szokásainkra, nyelvünkre, nemzeti identitásunkra. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, hogy szatmáriak vagyunk!
Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Országos Egyesület (Magyarország) elnöke, a divatbemutató felvezetőjében arról beszélt, hogy egy nemzet sem maradhat meg, ha nem őrzi meg nyelvét és hagyományait. Különösen igaz ez egy olyan hányatott sorsú népre, mint a magyar, amely ezer éves történelme során szinte állandóan idegen hatalmak megszállása alatt állt. Nemzeti örökségünk fontos, bár hosszú időn át háttérbe kényszerített része a magyar viselet, ami szépsége, aránymegtartó eleganciája miatt a középkor végétől a XIX. század végéig befolyást gyakorolt az európai divatot diktáló párizsi, bécsi és londoni szalonokra is. Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk a magyar hagyományokat megjelenítő ruhákkal. Ezek viselése nem magyarkodás vagy rossz értelemben vett nacionalizmus. Nagyon sok európai nép büszkén viseli nemzeti viseletét. Legyünk mi is büszkék sajátunkra és viseljük azt — fogalmazott.
A zsúfolásig megtelt művelődési házban több mint száz, az elmúlt korok díszítőelemeit ma is hordható, divatos formában felhasználó gyönyörű ruhát mutattak be a magyarországi modellek a Harag György Társulat művészeivel közösen léptek színpadra, utóbbiak közül többen gyermekükkel/gyermekeikkel léptek fel. A meseszép magyaros ruhák és a ruhaköltemények bemutatását Sasvári Sándor kétszeres EMeRTon- és Jászai-díjas, valamint Sáfár Mónika Jászai Mari-díjas ének- és színművészek előadása színesítette, a két előadó örökzöld operettslágereket adott elő, a bemutató fináléjára pedig a színpadra szólították Hampel Katalint, a budapesti patinás üzlet tulajdonosát is.
Elek György
