×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Szatmári tánco(so)k az Erdélyi Táncháztalálkozón

2017.09.25 - 19:07
Megosztás:
Szatmári tánco(so)k az Erdélyi Táncháztalálkozón

Több mint ezer táncos ropta és száz zenész húzta az erdélyi táncházmozgalom 40. „születésnapján” - Szatmár egy külön erre az alkalomra összeállt csoporttal és koreográfiával volt jelen.

A negyven éves erdélyi táncházmozgalmat ünnepelték ezen a hétvégén Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Táncháztalálkozón — több mint ezer táncos és több mint száz zenész részvételével, utcai örömzenéléssel, táncos–muzsikás sétával, hajnalig tartó táncházakkal. Erdély első városi táncházát 1977 februárjában rendezték Kolozsvárt, a bábszínház próbatermében, közvetlen elindításában és kibontakozásában pedig nagy szerepe volt — a mára már a Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő — Kallós Zoltánnak, aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a táncházmozgalom számára; valamint Könczei Ádámnak, aki nemcsak népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott. A közösségi civil szórakozásként indult táncházmozgalom elválaszthatatlanul összefonódott a hiteles népzene felkarolásával, és első aranykorát élte azokban az években, nagy mértékben köszönhetően a a Román TV magyar adásában 1977–től indult Kaláka műsornak, valamint az évente megszervezett országos táncháztalálkozóknak, amelyeken mérai, széki, visai, magyarszováti és más, az erdélyi magyar néptánc szempontjából jelentős falvak táncosai is részt vettek. Népszerűségét jelzi, hogy nem csak felnőtt, de gyermektáncházak is alakultak sorra — ám sajnos épp ez a hatalmas népszerűség okozta a „vesztét” is: gyanússá vált az akkori hatalom szemében, egyre több gánccsal kellett szembenézniük a rendezvények szervezőinek s végül 1983–ban be is tiltották az országos találkozó szervezését.

A táncházmozgalom 1989 után éledt újra és azóta is második aranykorát éli, köszönhetően többek között a Kallós Alapítvány által Válaszúton szervezett néptánc- és népzenetáboroknak, s talán soha nem volt ennyi fiatal népzenész és néptáncos, hivatásos és nem hivatásos táncegyüttesek, mint napjainkban, a néptánc pedig nem csak a fiatalok szórakozási, de életformájává is vált. Jól példázza ezt az egri Csodaszarvas és az avasújvárosi Bokréta néptánccsoport is, akik hosszú évek óra ropják megyehatárainkon innen és túl — most pedig a Hagyományőrző Forrásközpont és a szilágylelei Nemesek csoport táncosaival álltak össze erre az alkalomra egy csapattá és mutatták be Szatmárt első alkalommal Udvarhelyen, szintén az erre a találkozóra „kitalált”, szatmári csárdásból, verbunkból, gyorsból és népdalból álló koreográfiával. „Leírhatatlan hangulat és élmény volt, túlzás nélkül az egész város részt vett benne, s amikor a három helyszínről elindult felvonulás a város központjában, a Patkóban „futott össze”, ott mindenki táncra perdült — pedig sok százan voltunk. Mezőségtől Moldváig, Kalotaszegtől Szatmárig minden volt, felelevenedett a táncházak hangulata: amikor úgy érezted, vonz a zene, odamentél és táncoltál vagy énekeltél, amikor belefáradtál, leültél. Mi az esti táncházban a „Dzsungelben” léptünk fel, de közben kint a közelben három helyen is zenekar húzta, énekeltek, csujogattak, kinek hová volt kedve, oda csatlakozott — hajnali 3 óráig roptuk, aztán indultunk hazafelé.” — magyarázza a pár nap múlva 14 éves Bokréta Néptánccsoport mozgatórugója, Kocsis Tünde.

Szabó Kinga Mária