Szatmárnémeti királyi város

Szatmárnémetit 1712-ben nyilvánították szabad királyi várossá. Ebből az alkalomból nyitott dokumentumkiállítást a Savo Egyesület az 1–es számú élelmiszerpiacon lévő Galeria Komplexumban.

A szatmári békekötés után kihirdetett, 1712. évi országgyűlés nagy örömöt hozott a városnak, mert arra meghívót kaptak. Most már remélhették, hogy kieszközölhetik szabadságukat. E célból már jó előre elküldték követeiket: Váradi Mihályt és Törő Ferenczet Pozsonyba, hogy ott az utat egyengessék. Nem is igen volt olyan főrendi, akit vagy személyesen, vagy leveleikkel fel ne kerestek volna. Az 1712-es országgyűlés megnyílt és az oda küldött követek, Váradi és Ladányi kérelmüket előadták, a Karok és Rendek pedig méltányosnak találták annak teljesítését. De nem remélt, makacs ellenállásra találtak Szatmár vármegye követeinél, akik azon erősködtek, hogy ha már minden áron a törvénykönyvbe iktatják a város szabadságát, tegyék a megfelelő szöveg végére ezen kitételt: salvo jure contradicentium, az ellentmondók jogának sérelme nélkül. Világos, hogy így értéktelenné vált volna az egész törvénycikk. A kormány a szatmáriak pártján volt és így sikerült szabadalmaikat kívánságuk szerint „beczikkelyeztetni”. Az 1715. évi 109. törvénycikk alapján Szatmár és Németi, tekintettel érdemeikre, „különösen pedig a legutóbbi zavarok alatt tanúsított hűségökre, továbbá számba véve ősrégi kiváltságaikat”, szabad királyi várossá lesznek és Szatmár-Németi név alatt egyesülnek. Szatmár és Németi városok egyesülése még az 1712. év folyamán végbement. E pontok alapján a két város 1712. december 29-én egyesült és negyednapra megtartotta a tisztújítást, vagy mint akkor nevezték, széképítést. Mihelyt a polgárok biztosak voltak a felől, hogy szabadokká lesznek, minden törekvésük oda irányult, hogy minél kevesebbe kerüljön a váltság. A befolyásos embereket ajándékokkal iparkodtak megnyerni. A szatmáriak válogatott tehenekkel kedveskedtek a bécsi kancellárnak, a németiek pedig tizenkét szép tehenet és egy bikát ígértek, és a város követei: Váradi és Hadas gondoskodtak róla, hogy ez az ígéret ne maradjon csupán szép szó. Gróf Stahrembergnek, a kamara elnökének is felhajtottak tizenhat szép tehenet. Még régi ellenségükkel, Erőss Gábor harmincadossal és a királyi jószágok itteni gondviselőjével is megbékéltek és nem alaptalan haragját „egy vég fájin ángliai posztóval”, mely 45 forintba került, és egy telekkel engesztelték ki — áll a kiállításon is olvasható feljegyzésekben.