Szatmáron is dúl az utcanévháború - most a Pirosberekben
Eléggé furcsa okokra hivatkozva támadta meg a prefektusi hivatal azt a tanácsi határozatot, amely „elkeresztelte” a pirosberki utcákat — „szemet szúróan” magyarul is. A prefektusi hivatalt az sem zavarja, hogy tavaly több hasonló esetben is pert vesztett. A polgármesternek pedig meg sem fordul a fejében, hogy visszavonja a határozatot, hisz nincs miért.
A prefektusi hivatal közleményben reagált a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal által kiküldött sajtóközleményre, amelyben azt állítja, hogy a Pirosberek kapcsán 2017 októberében hozott helyi tanácsi határozatot a prefektúra december 5-én minden indoklás nélkül támadta meg. A prefektusi hivatal kihangsúlyozza, hogy a 2017.10.26/243-as számú helyi tanácsi határozat megsértette a 2001/215-ös számú törvény 49-es, 83-as és 76-os cikkelyeit, illetve a 2000/24-es törvény 83-as cikkelyét. A kormánybiztosi hivatal abba kötött bele, hogy a polgármesteri hivatal nem hozta nyilvánosságra a szóban forgó helyi tanácsi határozatot egy nagy példányszámú napilapban, ahogy azt a törvény megköveteli. A kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatosan arról tájékoztatnak, hogy a törvény csak azt szabja meg, hogy azon településeken, ahol 20 százalék feletti a kisebbséghez tartozó lakosság aránya, a település névtábláján a város/falu nevét, illetve a közintézmények megnevezését a kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni, az utcanevekre nem vonatkozik a törvény. A prefektúra arról is tájékoztat, hogy a jogi osztály munkatársai minden helyi tanácsi határozatot áttanulmányoznak, s amelyet törvénysértőnek találnak, azt megtámadják a bíróságon. „Kihangsúlyozzuk, hogy 2010 óta minden olyan tanácsi határozatot, amely megszegte a fentebb említett törvényeket, a prefektusi hivatal megtámadott a bíróságon. Tudatjuk, hogy a Pirosberekben élő lakosok problémájának mihamarabbi megoldása érdekében a Szatmárnémeti Helyi Tanácsnak lehetősége van arra, hogy visszavonja a törvénysértő tanácsi határozatot, és egy újabb határozatot fogadjon el a törvény előírásainak betartásával. Az általunk bemutatott információk után úgy gondoljuk, hogy az intézményünk ellen felhozott vádak alaptalanok, és teljesen más célt szolgálnak, mint a lakosság korrekt tájékoztatása” — áll a prefektusi hivatal közleményének végén.
Utcanevet akarnak a pirosberkiek
Talán kevesen tudják, de a prefektusi hivatalt nem első alkalommal zavarja, hogy Szatmárnémeti új utcanevei kétnyelvűek, s bajusztakasztó kedvét az sem szegi, hogy tavaly a Nagyváradi Ítélőtáblánál pert veszített a Fluturilor (Lepke), Florilor (Virág) és Amurgului (Alkony) utcák elnevezése kapcsán. Igaz, ezek az esetek nem is kerültek olyan mértékben a nagy nyilvánosság elé, mint a legutóbbi, amely egy egész városrészt érint, ha az mégannyira üdülőövezetként is van nyilvántartva. A Pirosberekben és környékén lakók már hosszú évtizedek óta szeretnék, hogy „hivatalosan” is a megyeközpont lakosai lehessenek, utcáiknak neve, házaiknak száma legyen, s okmányaikban is ez legyen feltüntetve valós címként — érthető hát, hogy örömmel fogadták azt az október 26-i tanácsi határozatot, amelynek értelmében 12 utca hivatalosan, névvel (kétnyelvű elnevezéssel) felkerül Szatmárnémeti térképére. Nem mellesleg a Lanka, Csombor, Muskátli, Lomb, Szirom, Zsálya, Bor, Áfonya, Kőrisfa, Levendula, Birs és Szivárvány utcák nevét a prefektusi hivatal alárendeltségébe tartozó, az utcák elnevezését engedélyező bizottság is jóváhagyta még szeptember 21-én. S ugyanilyen érthető, hogy tegnap, amikor a tanácsi határozat (utcaneveik) megtámadásáról olvastak, vették a kalapjukat, és egyenesen a polgármesteri hivatalba siettek, ahol felháborodottan, értetlenül és zúgolódva szerették volna megtudni, hogy most mi lesz velük. Mi lesz a lakcímükkel, mi lesz, ha legközelebb megint mentőt, tűzoltóságot vagy épp rendőrséget kell kihívni? A villanyoszlopok számozását kell továbbra is útjelzőként magyarázgatniuk?
„Több mint tízfős pirosberki küldöttség állt az ajtóm előtt, és érdeklődött, miért is támadta meg a prefektúra a közigazgatási bíróságon 243/26.10.2017-es számú tanácsi határozatot. Nem tudtam mit válaszolni, így átmentem velük Darius Filip prefektushoz, magyarázza el ő, mi és miért is történik. Ám a lakosokkal folytatott megbeszélés során a prefektus nem tett konkrét javaslatot a probléma megoldására, és továbbra is kitart a per folytatása mellett, annak ellenére, hogy a közigazgatási törvény alapján bármikor megszüntethetné az eljárást. Többször elhangzott: mi (azaz a helyi tanács) vonjuk vissza a határozatot, s fogadjunk el egy olyat, amelyben csak román nyelven szerepelnek az utcák megnevezései. Erről azonban szó sem lehet! Egyrészt most már elvi kérdéssé lett, másrészt pedig a tanácsi határozat nyomán pár személyi igazolványt s egyéb okmányt már ki is állítottak ezekre a lakcímekre (a prefektusi hivatal fennhatósága alá tartozó intézmények is” — magyarázza lapunk megkeresésére Kereskényi Gábor polgármester, hozzátéve azt is: teljesen érthetetlen számára, miért várt a prefektúra majd' két hónapot, hiszen csak december 5-én támadta meg a határozatot, mint ahogy az is, hogy az eddig elvesztett hasonló pereket miért nem tekinti tanulságnak. „A törvény (sajnos eléggé szellősen) úgy fogalmaz: azokon a településeken, ahol 20% feletti a kisebbséghez tartozó lakosság aránya, a helység, illetve a hivatalos intézmények nevei kötelezően két nyelven kell legyenek kiírva, a többi esetben (utcák, terek, hidak) pedig lehet — nem kötelező, de nem is tilos. Ezen elv mentén nyerte meg a polgármesteri hivatal tavaly a többi utcanév miatti pert is. A másik kötözködési indok, amely szerit nem hirdettük meg a határozatot egy nagy példányszámú helyi napilapban, szintén nem állja meg a helyét, hiszen a tanácsülés előtt a határozattervezeteket, ülés után pedig az elfogadott határozatokat is megjelentetjük a nyomtatott és online sajtóban, valamint az önkormányzat hivatalos és közösségi oldalán is. Arról már nem is beszélve, hogy a tanácsüléseket — köztük az ominózust, amelyen a tanácsosok egyhangúlag elfogadták a határozatot — élőben közvetíti az egyik helyi televízióadó. De mindezek az érvek, indokok, racionalitás falra hányt borsónak bizonyult, s hiába kértem a prefektust, hogy az ott lakó emberek érdekeit szem előtt tartva vonja vissza a keresetet, nem hajlandó erre. Ő is, a jogi osztály vezetője is köti az ebet a karóhoz, hogy a tanács törvénytelenül hozta meg a határozatot” — magyarázta a polgármester.
Sógor Beáta, Szabó Kinga Mária
