Száz évvel az I. világháború kitörése után

Az I. világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából Thoroczkay Sándor tartott előadást. Mondanivalóját Tisza István miniszterelnök tetteire és gondolataira építette.

Tegnap a szatmárnémeti Szent István Kör szervezésében, a Szatmár–Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében Thoroczkay Sándor történelemtanár, a kör tiszteletbeli elnöke „…viselni fogjuk annak minden következményét” címmel tartott előadást az I. világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából. Az előadást Tisza István, Magyarország akkor hivatalban lévő miniszterelnökének tetteire és gondolataira építette.

1914 forró nyarán Európa az önpusztítást választotta. Az országok politikai vezetői és a széles néptömegek az ámokfutásért rajongtak a józanság helyett. Gróf Tisza István magyar miniszterelnök ellenzése ellenére Bécsben a háború héjái kerekedtek felül. Általánosan elfogadott volt, hogy Szarajevót nem lehet válasz nélkül hagyni, az állami terrorizmus, amit Szerbia űzött, elfogadhatatlan eszköznek számított. Ráadásul az Osztrák–Magyar Monarchia nagyhatalmi presztízse is kockán forgott, nem hagyhatta, hogy egy balkáni kis ország így viselkedjen vele. Láncreakció nyomán július 28. és augusztus 3. között Európa lángokba borult. Nem is bánta, a hadüzenetek, a mozgósítás nagy lelkesedést váltottak ki a népek körében, szinte minden országban örömmel fogadták a háború hírét. Az 1914-es szellemiség megmagyarázhatatlan maradt a világ történészeinek még száz év után is, hasonló jelenség sem a korábbi, sem a későbbi háborúknál nem fordult elő Európában. A realizmus nemcsak a néptömegeknél hiányzott teljesen, hanem a nagyhatalmak politikai–katonai vezetőinél is. Ma is kérdés: hogy lehetett minden oldalról ennyire alábecsülni az ellenfeleket, illetve felülbecsülni saját haderejüket? Ez a történelem nagy megválaszolatlan kérdése száz év után is, az önpusztítás iránti tömeges lelkesedés mellett.

Elek György